Death metál következik. Francia death metál. Vértől, belső szervektől, a gonosztól mentes. Külsőségekben legalábbis. Íródtak dalaik ugyan temetésről, pokolról, de megéneklik az utat, az eget, a színeket, a csendet és az igazságot is. Nem szokványos, mint ahogy a névválasztás sem. For Many Reasons (FMR). Ki ad efféle nevet egy death metál bandának? Igazából ezek azok a rendhagyó külsőségek, amik felkeltették az érdeklődésemet.Fiatal még, 2008-as születésű a lyoni zenekar. Eric „Candy” Lombard basszusgitáros, Flo dobos, Dav8d gitáros, énekes, programozó és André „ded” Bermudez alkotják a zenekart. Bemutatkozó lemezük Time to Play címmel jelent meg 2011-ben a Rupture Music gondozásában, az új, Make Your Own címűt pedig idén júniusban indította útjára a Great Dane Records. Fiatalok, de Lombard Bermudez helyet foglaltak az egy lemezt megélt Tenebrum Infectusban, utóbbi úriember a ma is működő terebélyes diszkográfiával rendelkező Destinityben is nyűtte a húrokat, ugyanebben a zenekarban az énekes basszusgitározott…de ezen a ponton abba is hagyom, mielőtt belezavarodnánk. A lényeg, hogy így vagy úgy, de tapasztalt zenészeknek mondhatókkal állunk szemben.
Sejtelmes hangok, női suttogás vezeti fel a nyitódalt, aztán blastbeattel kezdenek, mégis a középtempóé a főszerep. Néhány érdekes kiállástól eltekintve nem sok mindent mozgat meg bennem. Jól felépített dal a Hell, de semmi extra. A Way már egy érdekesnek mondható riffel nyit, a verzék groove-osak, a háttérben – mint ahogy az első dalban is -, szintetizátor hangja színesíti a muzsikát. A hörgés rendben van, a hangszeresek magabiztosan hozzák témáikat, a hangulat, az „irányelv” viszont még nem állt össsze, nem igazán értem mit akatnak… Vannak dallamok, a szintihangok színesítenek, ahogy mondtam is, vannak szaggatott, tompított brutális riffek, a hörgés sem végig egysíkú, mint ahogy általában lenni szokott, sőt, dallamokat is felvezetnek. Itt van például mindjárt a harmadik, Hole című szerzemény, melynek középrészében (is) nagyszerű a megénekelt dallam. Változatosságból tehát sincs hiány. Példának okáért a Sky egy melankólikus akusztikus szerzemény.
A Truth az első olyan dal, ami kifejezetten tetszett, igaz, ez áll talán legtávolabb a death műfajtól. A kezdő versszakokat nagyon hatásos és erőteljes férfi énekhahang prezentálja, sajnos nincs pontos információm arról, ki követte el, de szinte biztosra veszem, hogy Dan Swanö lesz a megoldás. A dal egyébként a zongora ötlettelen dallamai ellenére is a legjobbnak mondható.
Ha már ennyire a lélek mélyére szerettek volna hatolni a francia srácok, legalább olyan témákat kellett volna írniuk, mint amilyet a záró Funeral című kezdetekor hallatnak. Kétség kívül a dal végén Anneke van Giersbergen megjelenése a legváratlanabb fordulat, de ez egyáltalán nem menti meg a lemezt.
Dan Swanö-nek köszönhetően kíváló hangzású az album, az FMR jól kezeli a hangszereket, de igazi dalokat sajnos nem sikerült összehozniuk. Nem tudom, merre haladnak majd tovább, mert lehetőségek tárháza áll előttük, de bármerre is, kívánom, hogy merjenek nagyobbat alkotni, ha tudnak, mert ez így még elég kevés.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
