A nagykaposi és leleszi arcokból verbuválódott Southern Comfort debütáló nagylemeze áprilisban jelent meg a Hammerworld mellékleteként. És mint a szövegkönyvből kiderül, nem csak hazánk vezető rock/metal újsága látott bennük fantáziát, de Nagykapos város és Lelesz község önkormányzata is támogatta a lemez elkészítését. Ez felettébb dicséretes hozzáállás a két település részéről! Töredelmesen bevallom, amikor elvállaltam a Blues n’ Roll recenzióját, az is motivált csöppet, hogy majd jól odamondogatok a srácoknak a felületes, sablonos, közhelyes szövegek miatt. Mert az előzetesen hallott 10 perc, és a Rázd fel a véred alapján arra számítottam, hogy az egész albumon ez a szex, buli, pia, rock ’n’ roll témakör vonul végig a dalszövegek tekintetében. Be is jöttek a számításaim, többszöri meghallgatás után mégis úgy érzem, hogy nem akarom bántani őket emiatt. Egyrészt ezek a szövegek passzolnak a zenéhez, másrészt: legalább nincsenek tele vulgáris kifejezésekkel, mint mondjuk a Blues Company dalok. És valljuk be, ezt a stílust nem csak földesi mélységekben lehet játszani. Pláne, hogy Hobo sem kizárólag költői szövegeket vetett papírra, dörmögött mikrofonba…
A Southern Comfort elsődleges célja a szórakoztatás, amit maximálisan el is érnek a Blues n’ Roll 12 dalával. A lendületes Könnyen jön, könnyen megy magával ragadja a hallgatót és nem is engedi egészen a záró Csak te vagy című opuszig. A hangzás el lett találva, hiába no, Töfi nagyon érzi a hagyományosabb műfajokat (bezzeg a modernebbeket már nem annyira, halld pl. a néhai Varso Finding Deaf Ears lemezét), a szinti Hammond hangszíne is zavarba ejtően hasonlít az eredetire. A zenészek profik, Vajda Jancsi pedig basszusgitárosként és énekesként is megállja a helyét. Az Ami kell-ben elhangzik a Kánaán szó, ami csak ráerősít arra az érzésre, miszerint nem kicsit hajaz a Southern Comfort attitűdje, sok esetben a zenéje is a Hooligansére. Jancsi orgánuma is gyakran Csipát idézi. Persze főleg a huligánok első két korongjára gondolok itt, melyeken még a dögös, tökös rockzene dominált.
A Szállt a füst akkora slágerpotenciált rejt magában, hogy csak na!
Mondjuk a refrént megelőző versszak jóval ütősebb, mint maga a refrén, de sebaj. Ez a nóta simán jól mutatna a Hooligans első lemezén is!
Még némi Hollywoodoo fílinget is érzek benne. Pazar tétel!
De sodródunk tovább a zeneárral. Akinek nem kezd el magától mozogni keze-lába a Blues n’ Rollt hallgatva vagy hazudik, vagy halott…
Nálam sem fő csapásirány ez a stílusú muzsika, mégsem tudok neki ellenállni.
És gyanítom, nem én vagyok az egyedüli ezzel.
Továbbá abban sem kételkedem, hogy élőben még hatásosabb ez a zene, mint lemezen.
Egy szó, mint száz: számomra kellemes meglepetés a Southern Comfort bemutatkozó, „egész estés” kiadványa.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
