Az orosz Frozen Ocean korábban már szerepelt az oldalon (Perfect Solitude lemezkritika és The Dyson Swarm HP) és hát mérget vehettek rá, hogy még fog is: annyira megfogott a hangulatával, hozzáállásával a Vaarwel nevű entitás által működtetett egyszemélyes projekt, hogy szükségét érzem egy fajta mélyrehatóbb bemutatásnak, átvilágításnak, mivel azt gondolom, hogy a Frozen Ocean zenéje méltatlanul kevés figyelmet kap, legalábbis Magyarországon biztos.
Jelen írás tárgya a 2005-ben létrejött projekt nyolcadik albuma, a The Dyson Swarm. Nem vádolhatjuk Vaarwelt önismétléssel, vagy azzal, hogy egy stílusban mozog: gyakorlatilag soha nem lehet tudni, milyen lesz a következő anyag. A legújabb album lényegében nem is metál zene, inkább egyfajta űr-meditációs alkotás, gitárral és nyomokban fellelhető extrém énekkel, megfejelve egyfajta trip-hopos beütéssel. Vaarwel meghatározása: kísérleti elektronikus űr ambient. A pár másodperc híján ötven perces lemez hét dalból tevődik össze, ebből mindössze kettő tartalmaz szövegeket, a többi nóta mind instrumentális
.
Ember legyen a talpán, aki megtanulja fejből a banda legújabb lemezének számcímeit, mivel a Dyson Swarm űrbéli koncepciójához hűen Vaarvell mindenféle csillagászati izébizékről nevezte el a dalokat, nem is sikerült mindegyiket megfejtenem.
Rögtön itt az első: a Syzygy görög eredetű szó, ha jól magyarázta ki Árpi, a csillagászatban égitestek együttállását szokták így nevezni. Ez esetben a hallgató és a zeneanyag együttállását hívatott elősegíteni, egyfajta intróként szolgálva az album első tételeként, nálam sikeresen. Teljes egészében instrumentális darab, laza öt percben, egy témára építkezve, a türelmetlenebb zenehallgatókat már itt elriasztva. A következő szűk tíz perces darab a CE-4. Mint megtudtam, ez egy elektromos cigifajta, de nyilván itt nem erről van szó, hanem valami nagy és félelmetes dologról (talán egy meteor, ilyesmi), amit a csillagok küldtek és fénylik, miközben feloldja az arcunkat, miközben hiábavaló imáink meg mennek a levesbe. Vagyis hát ez derült ki számomra a két versszakos dalszöveget olvasgatva (Utólagos korrekció magától Vaarwel-től: a CE-4 rövidítése a close encounters of the fourth kind kifejezésnek, ami az idegenek általi eltérítésekre utal). Ez az album két szöveggel rendelkező dalának egyike, egyben az egyik személyes kedvencem is. Torzított károgással lett prezentálva az ének, a baljós bevezető után elegánsan, monumentális módon terjeng a nóta, de változatos témahegyeket itt se várjon senki, ez egyszerűen nem az a műfaj. Elvégre az űrben is nagy dolgok vannak és sokáig tart elérni mindenhova. A következő Sloan Great Wall nem egy nagy eresztés, bár nem kellemetlen hallgatni, de könnyen feledhető, elég egyhangú darab. A SHGb02+14a című alkotás címében egy Puerto Ricó-i SETI (Search for Extra-Terrestrial Intelligence) rádióteleszkóp által befogott azonosítatlan jelre utal, melyet 2003-ban észleltek. Nagyon hangulatos cucc, engem mindig meg lehet venni ezzel a szívmonitoros prüntyögéssel, amire az öt perces dal épül. El is indít valamit, hiszen egyértelműen kijelenthető, hogy bár a lemez első fele is igen hangulatos, az utolsó három-négy dal együttese jelenti a Dyson Swarm igazi erősségét. A HD 85512 b egy exobolygó, mely a földtől hozzávetőlegesen 36 fényévre található Gliese 370 nevű, K típusú törpecsillag körül kering. Hat és fél perces, instrumentális, meditatív nóta, mely remekül felvezeti a lemez tetőpontját képező Dyson Swarmot. Meglátásom szerint a címadó dal lett az album legjobban sikerült, leginkább kidolgozott darabja, a tiszta éneket felvonultató részeknél folyton a Tiamat jutott eszembe, bár lehet, hogy ezért hülyének néztek majd, nem is vagyok ez utóbbi zenekar nagy tudora, egyszerűen csak beugrott. Jól lefesti a borítón látható nagy, böszme valamit, ami valószínűleg maga a Dyson Sphere. A lemezt lezáró kilenc perces UDFj-39546284 kellemes dallamokat felvonultató, bár kissé hosszúra nyúlt gitáros-szintis chillout tétel, jó érzékkel vezeti le a szűk egy órás űrutazást. Nem egyszer hallgatós mű a Dyson Swarm, türelem és főleg megfelelő hangulat kell hozzá, de megéri elmélyedni benne, esetleg közben olvasgatva a kapcsolódó információkat.
A Frozen Oceannak létezik Soundcloud oldala is, azonban ott csak korai demóváltozatok lelhetők fel az új lemez dalaiból, érezhetően gyengébb hangzással, hangminőségben. Ez mondjuk szerintem nem túl jó reklám, én is azt hallottam először. Engem kevés híján teljesen meggyőzött a Dyson Swarm, mindenképpen kijelenthető, hogy ez eddig a Frozen Ocean legérettebb alkotása és bár ugyanannyi pontot kap, mint a nagyszerű Perfect Solitude, de azért ez egy kicsit jobban tetszik.
A lemezt a sötét hangulatú zenékre szakosodott Kristallblut Records jelentette meg idén március harmadikán, mindössze ötszáz példányra limitálva. A kiállításra nem lehet panasz: a lent látható módon, hat paneles, széthajtható digipak tokban foglal helyet a lemez, mely tartalmazza a szövegeket és a kiváló artwork mellett sem érdemes elsiklani. A kiadvány megrendelhető a kiadótól és magától a mestertől, személyesen.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
