Frozen Ocean
Vanviddsanger

(Obscure Abhorrence • 2013)
mike666
2014. június 21.
0
Pontszám
7
Újabb részéhez érkezett az általam indított Frozen Ocean sorozat, hogy hányadik, azt még nem tudom, ugyanis a lemezismertetőket összevissza, hangulatomtól függően kezdem el írni és befejezni. Jelen írás tárgya, a Vanviddsanger (Songs of Frenzy) EP a projekt sorrendben tizenharmadik kiadványa. Tudható, hogy az egyszemélyes orosz „zenekar” nem igazán törődik a műfaji korlátokkal, így aztán soha nem lehet előre tudni, mit hallunk majd a következő lemezen. Itt és most a Frozen Ocean zordabb, tüskésebb oldalát mutatja meg.

A nyolcszámos EP rövid, negyed órás felvételt tartalmaz, nyolc, gyakorlatilag cím nélküli dal (Vanviddsang I.-VIII) pörög le gyors egymásutánban. Elsőként egy-két perces szintetizátoros intróval indít a lemez, majd ezek után gyakorlatilag zúzda. Pár akkordos riffek, torz gitár, torz üvöltés és az a fránya dobgép. Általában nincs vele bajom, de az ilyen zenéhez annyira nem illik, túl pontos, gépies. A lassabb témáknál, merthogy van azért ilyen is jól tud működni, de amint felgyorsulnak a dolgok, elromlik. Az albumot nyolcadik dalként egy rövid, de kellemes zongorás téma zárja. A szövegek nincsenek a borítóban, és sajnos én sem tudok róluk semmi, így aztán egyfajta obskurus homályban marad a dalok mondanivalója. Az album a második abban a ciklusban (Norse trilogy), melyben Vaarwel egy-egy nagyobb, a black metal műfajban elismert név előtt tiszteleg, jelen kiadvány esetében ez a norvég Kvist zenekar. Ez a banda mindössze egyetlen albumot jelentetett meg szépen, csöndben, 1996 – ban, For Kunsten Maa Vi Evig Vike címmel. Én akkor voltam 16 éves és amennyire az idő tájt ez lengyel barátainknak és kazettáiknak köszönhetően adott volt, igyekeztem minden black, doom, death cuccot megismerni, beszerezni vagy legalább meghallgatni. Ennek ellenére az egylemezes norvég Kvist nevével most találkozom először, zenéjük ismeretét éppen most, jelen sorok írása alatt pótolom. Ahogy hallgatom a cuccot, válik hallhatóvá a szándékos hasonlóság a Kvist album és a Vanviddsanger ildjarni egyszerűségű black-crust-punk tételei között. Ez utóbbi zenei meghatározás az EP kapcsán nem tőlem ered, de nem is tartom szerencsésnek: valamiféle koszos, karcos történetet vártam eleinte, de a gépies dob és Vaarwel igényes hozzáállása a hangzáshoz úgy általában, nem engedi ezt meg. Mit mondjak még. Egyáltalán nem rossz hallgatni a Vanviddsangert, de inkább egyfajta érdekes stílusgyakorlat ez, szűk negyedórában, semmint őszinte, belülről fakadó alkotás.

http://www.youtube.com/watch?v=z6YtSVSU-XU&

Az EP megjelenésére nem lehet panasz, igényes, hangulatos borítóképet sikerült rittyenteni az egy lapos belső borítóhoz. A hátsó képen egy farkas sziluettje figyel minket. A lemezt a német Obscure Abhorrence Productions adta ki, 2013 januárjában, három évvel a zeneanyag felvételei után. Az ötszáz példányban legyártott lemez még beszerezhető a kiadó webshopjában, több másik Frozen Ocean kiadvánnyal egyetemben és teljes egészében meghallgatható az Obscure Abhorrence csatornáján. Még valami: említettem, hogy a cd a Norse trilógia második darabja. Kiadványok gyűjtögetői számára érdekes lehet, hogy rövid időn belül mindhárom anyag megjelenik kazettán, egy szalagra felvéve, a Bylec-Tum Productions gondozásában.