A TDW a holland Tom de Wit szólóprojektje. Az úriember neve ismerősen csenghet oldalunk látogatói számára, hisz ez a negyedik, hozzá köthető formáció, amiről írok. Ő alapította a Layered Reality Productions kiadót, mely égisze alatt jelent meg az általam megkritizált Adeia, Sense vs Sanity, illetve Mind:Soul album. Mely utóbbi Tom rendes zenekara, ahol ő a frontember. Mindenesetre először volt a TDW. ..
Anno a kiadóalapítás ötlete is onnan jött, hogy szerette volna saját maga gondozni a zenéit. Majd később több csapat is csatlakozott az istállójához. A Music to Stand Around and Feel Awkward To! című, sorrendben hatodik TDW nagylemez Tom elmondása szerint nem volt betervezve. Eredetileg néhány régebbi dalát akarta felturbózni, újravenni. Aztán ezek némelyike annyira más lett az eredetihez képest, hogy ő maga is csodálkozott a dolgon. Ráadásul közben a múzsa is homlokon csókolta, és megszülettek a friss szerzemények. A régebbi, átalakított, új formát öltött nóták és a „frissensültek” képezik tehát a hosszú címmel ellátott album anyagát.
Ami tematikája, mondanivalója tekintetében rendelkezik egy vezérfonállal, de a szerző hangsúlyozza, hogy NEM koncept-album. Ezért annak is majdnem teljes élményben lehet része, aki a kiadó honlapjáról, ingyenesen (és kissé körülményesen) letölthető 8 számos verziót szerzi be.
Persze Tom azokra is gondolt, akik hajlandók pénzt áldozni a korongra, és egy kifejezetten impozáns, 300 darabra korlátozott kiadványt készített. Amiből egy példányt a kezemben tartok. Nem szimpla műanyag tokban lapul a CD, hanem egy kartonból készült, a bakelit kislemezek méretéhez hasonló nagyságú tartóban. Belül természetesen ott figyel a korong, és egy vaskos, modern stílusú rajzokkal illusztrált könyvecske. Mely a dalszövegeken kívül tartalmazza a szerző jegyzeteit, középtájt pedig az összes vendégmuzsikusról látható egy fotó és rövid info, hogy melyik nótában, milyen poszton működnek közre. Lehet tehát böngészgetni a lemez hallgatása közben!
A számok hétköznapi, minden embert érintő dolgokról szólnak, és Tom széljegyzeteiből is kiderül, hogy egy gondolkodó figura. Nem szájbarágósak a szövegek, ahogy a hozzájuk fűzött kommentek sem.
És milyen a zene?
Frankó!
Igényesen hangszerelt, míves prog. rock/metal. Némi szimfós beütéssel.
A Some Things két része foglalja keretbe az albumot. A nyitány egy akusztikus tétel, finom, intim aurával, rövid, nem magamutogató gitár, hegedű és cimbalomszólóval. Utóbbi kezdő dallamai kísértetiesen hasonlítanak a Jam&Spoon: Right in the Night-jának fő motívumára, csak lassabb tempóban vannak tálalva. A klipes Chameleon egy lendületesebb, slágeres prog. rock nóta, jófajta fretless basszussal.
Sajnos a lemez hangzása nem az igazi. Főleg a dobon lehet hallani, hogy programozott, de a gitárok sem dörrennek meg úgy, ahogy kellene. Bár ennek talán az lehet az oka, hogy a rétegzett hangzáskép miatt próbáltak teret adni az összes hangszernek, nem pedig előtérbe keverni a hathúrost. Ez sikerült is nekik, de némelyik morózusabb téma, riff szinte ordít a durvább, horzsoló soundért.
Mondjuk, a hangsúly nem ezeken van, mert alapvetően egy dallamorientált, nem túl kemény zenét játszik a TDW. Az énektémák emlékezetesek, mind Tom, mind a vendégvokalisták jól teljesítenek. A főnök akcentusa azért olykor ront az élvezeti értéken egy csöppet. De még bőven tűréshatáron belül marad!
És a kiejtés béli hiányosságot ellensúlyozzák az olyan dalok, mint a gyönyörű, zongorára épülő, hegedűt is felvonultató Butterflies. Nagy király a Mourning After II is, amiben élmény hallgatni az egymásnak válaszolgató női és férfi éneket.
Aztán ott van a Dreamwalk II – The Descent. Ebben a kezdőnótával ellentétben nem csak valamihez hasonlatos téma bukkan fel, hanem konkrétan Edvard Grieg: Peer Gynt című klasszikusának (író: Henrik Ibsen) legismertebb melódiája, amit egy filmtörténeti alapvetés is tovább öregbített anno. Fritz Lang 1931-es monolitja, az M – Egy város keresi a gyilkost.
Ha a TDW aktuális lemeze valószínűleg nem lesz soha olyan megkerülhetetlen klasszikus, mint a Peer Gynt, vagy a krimi/thriller műfaj egyik archetípusa, érdemes beszereznie mindenkinek, aki szereti az igényes muzsikákat!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
