De most leszámolok velük.
Meggyőződésem volt, hogy 46 percnyi death metal nem foghat ki rajtam, még akkor sem, ha már a számos végignyomott HP körben is általában ennek a stílusnak a versenyzőivel volt a legtöbb bajom. Lehet, hogy tévedtem.
Szóval a Burning Flesh. Az öt tag a szép Svájcban döntött úgy, hogy nem szállnak be a csoki- vagy óraiparba, és a hegymászás, a svájci Alpok látványa és semmi nem csillapíthatta le abbéli vágyukat, hogy ők bizony death metal zenekart alapítsanak az Úr 2005. évében. És úgy lett, 2007-ben pedig megjelent az első demo kiadványuk, amely a zenekar amúgy is roppant kreatív nevét viselte. Ezt követte a 2010-es első nagylemez, így a kezemben tartott New Chaos Order a sorban a második, de egyben első olyan, aminek már kiadót is kerestek, mikor tavaly nyáron megjelent.
A siker valószínűleg mérsékelt maradt, amire ilyen csalóka dolgokból következtetek, mint az 1.500 fő alatti Facebook követői létszám, meg az egyelőre elmaradt világkörüli turné (aki esetleg Svájcban vagy a franciáknál tervez még nyaralni, az találkozhat velük élőben).
No és akkor a lemez.
A New Chaos Order 12 darab átlag 3-4 perces számot tartalmaz, amelyek alatt aligha fog bárki elszenderedni. A hangzás kiváló, adja magát, hogy az ember tekerje rá a hangerőt, és külön-külön figyelje az egyes tagok tevékenységét, bár a két gitárosét elég nehéz.
A Riot leginkább csak egy felütés, a Corruption of All Kings-ben kezdődik a morcoskodás igazán. Sok meglepetésre nem kell számítani, ha az ember már pár hasonló lemezen átrágta magát, amit talán vártam volna, az egy gitárszóló, de a Burning Flesh ilyesmivel nem igazán kényezteti a rajongókat. A Death Place az egyik legdinamikusabb szám a lemezen, meglehetősen baljóslatúan hangzó befejezéssel. Ezt a Beginning’s End követi, aminek ígéretes címe is beszédes, ő a klasszikus fejletépős zúzás kategória, amit a szerintem igen bugyuta gitártémával nyitó és többször folytató címadó szám követ. A Lies című számnál már kezdett unalmassá válni a teljesen változatlan tempó, és itt még mindig vissza van a lemez több mint a fele, aminek én speciel annyira nem örültem, pedig ebben van vicces nagyonmélyen hörgős rész is, és a végén nagyonfelgyorsulás, mindent bele, de ennél valami igényesebb trükköt is bevethettek volna.
A második félidő kezdete a Total Hate, szerény megítélésem szerint a lemez legjobbja, ahol a kezdeti témában az összes hangszer szépen elválik, és a gitártéma egészen ötletes, hadd ne mondjam, kellemes. Persze aztán elszabadul a pokol, de itt még egy rövid gitárszólócskára is futotta. A Here and Beyond szintén nem a lecsóba azonnal belecsapós mintát követi, mint az első hat szám többsége, technikásabb hatást is kelt, és az utolsó percet egy belassult, dallamos gitártéma tölti ki, míg le nem keverik; mintha a lemez második felébe kicsit több változatosságot halmoztak volna fel, mint az elejébe, érdekes. A következő Injection szintén, hát olyat kapni ugye senki nem szeret, a Burning Flesh meg is zenésítette a bennük lejátszódó érzéseket a téma kapcsán – hát tényleg rossz dolog, de ennyire? Az eddigiekhez nagyon hasonló sémát követ a visszalévő Scums is, egészen biztos vagyok benne, hogy huszadik hallgatás után se venném észre, ha megcserélnék a számok sorrendjét sajnos. A leghosszabb szám az In Hell We Rest címe is ígéretes, ebben pár már-már black metalos gitártéma belehalmozásán kívül nincs semmi, ami az extra másfél percet indokolttá teszi, de aki az eddigieket élvezte, ezt is fogja, és a lezáró Retch-et is. Reccs.
Death metal kedvelőknek szeretettel ajánlom a New Chaos Ordert. Másoknak nem különösebben – az átlagot szerintem inkább alulról súroló produkció ez, de majd hátha a következő jobb lesz.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
