Grieving Age
Merely the Fleshless We and the Awed Obsequy

(Solitude Productions • 2013)

2014. augusztus 9.

Pontszám

A Szaúd-Arábiából származó Grieving Age kedvenc elfoglaltsága a hosszú dalcímek papírra vetése. Ugyan ez a metal világban nem olyan nagy ritkaság, mint gondolnánk (Woods Of Ypres, Type O Negative, The Meads Of Asphodel, Bal-Sagoth dalok pl.), de a világrekordtól még elég messze állnak. Az eddigi leghosszabb könnyűzenei dalcím versenyében nem metal zenekar vezet, hanem a Rednex nevű svéd formáció (a Cotton Eye Joe biztosan útba igazít). Ők ugyanis fogták magukat és egy korai daluknak 52 szóból álló címet adtak, ami persze nem hangzik el a dalban, aminek a szövege is rövidebb ennél… Az Ahmed Shawli énekes által vezetett zenekar azonban nem elégszik meg a hosszú címekkel, második nagylemezük 5 dalát ugyanis csak dupla lemezre tudták felzsúfolni 1 óra 45 percben. Volt már szerencsénk dupla albumokhoz, sőt, egész lemezen átívelő tételekhez is, de a „Gyászoló kor” új anyaga mindenképp az embert próbáló feladatok közé sorolható. A stílus death/doom metalnak van jelölve, de a megszokott melankolikus, dallamokat sem nélkülöző búslakodáson túllépve kemény doomot játszanak a fiúk. A legtöbb hasonló lemeztől eltérően a hörgést sludge féle üvöltésekkel kombinálják, ami ellágyulást, pihenést mellőzve zakatol végig a teljes játékidőn… Ez a monumentális zenetömeg igencsak tekintélyt parancsoló lehet, mivel a zenekar első, saját kiadású lemezét még Dan Swanö segítette, a második kolosszushoz pedig a hosszú dalok veteránját, az Esoteric főnök Greg Chandlert választották produceri munkára, de még a Tryptikon, Celtic Frost gitáros Victor Santura is sürgött-forgott körülöttük. Hogy mire volt ez elég?

Egy elég egyedi keverék létrehozására, ahol a sludge, stoner, funeral, death csemeték kapaszkodnak egymásba a végeláthatatlan kompozíciókban, amik csak azért hallgathatóak, mert időnként sikerült egy-egy vaskos, valóban impozáns riffel újraéleszteni a már csak pislákoló tüzet. Véleményem szerint ha megszitálnánk ezt az ötlettengert, legalább egy albumra való kiváló dalt kaphattunk volna elviselhető hosszúságban, magas minőségben, így azonban csak szemezgethetünk mint egy arab piacon. A keverék ettől még működőképes, az első hang után már tudjuk, hogy itt nem lesz puhánykodás, csak súlyos, karcos lüktetés. Az egész valahogy morbid hangulatot áraszt és végig ez marad az egyetlen hangulati tényező az időnként háttérben megbúvó cselló ellenére is. Az erős hangzás tehát adott, billentyűkkel szinte alig tarkítják a végeredményt. A dalokban azért törekedtek a tempó váltogatására, de mondjuk egy közel fél órás tételt igazából ez sem tud túl dinamikussá tenni. Ghassan Fudail gitáros minden esetre falbontó témákat rejtett el a zeneözönben, még ha ezekre néha sokat is kell várnunk. A sötét bibliai szövegek, a dohos, dühös zene nem hagy egy percnyi pihenőt sem, pláne úgy, hogy a lemez az utolsó percig egységes színvonalon mozog, a második CD két óriása sem ér kevesebbet, mint az elsőé. A bulgáriában működő MoonRing Design pedig megtalálta nekik a megfelelő borító képet is, ami tökéletesen passzol a korongon rejtőző szörnyeteghez.
Összességében ez egy rideg, disszonáns, mégis komplex produkció, mégha kicsit túlbizakodott is, egyszerűen az extrém zenék kedvelőinek készült és érdemes megismerni. A barátságkötés nem lesz egyszerű, de valószínűleg nem is akartak barátkozni ők ezzel a lemezzel, fanatikus doom rajongóknak és nyalánkságra vágyóknak egyaránt ajánlott. A lemez teljes anyaga meghallgatható a zenekar bandcamp oldalán, kezdetnek pedig itt a legrövidebb, O, Elegiac Purulent Purtenance, O Sepulchral Longevous Billows… c. dal.