Nos, az ez évi „A Social Berserker” albummal jelentkező orosz trió minden várakozásomat felülmúlta. – Őszintén bevallom, hogy időközben el is feledkeztem róluk. – Az album első hallgatása után leszűrhető, hogy minden kétséget kizáróan sikerült megtalálni a helyes zenei ösvényt, s szikla szilárdan kiállni a death metal stílus mellett. Így most már egy egységes, tizenegy (illetve tizenkét) dallal teli albumot tudhatunk magunkénak.
A hangzást illetően pedig igazán nem lehet semmi panaszunk, garantálom, hogy a stílus rajongóinak minden elvárását maximálisan ki fogja elégíteni. – Elég, ha csak annyit mondok, hogy tessék azokat a rozsdás csigolyákat bemelegíteni?!
Szerény véleményem szerint a horda ezzel az albummal vált végleg „nagykorúvá”. – Miért is? – Nincsenek hatások, nem ütközik bele az egyszerű mezei hallgató olyan nótákba, amelyekre rá lehetne sütni, hogy ez olyan, mint x. banda y. száma. Érződik a stíluson belül az egyéniségre való törekvés. Sőt, még tovább megyek. Végre eltűntek Enoth szólójából az előző lemezt jellemző Carcass, Vader hatások is.A jelenlegi „trendekkel” ellentétben tiszta szerencse, hogy az előző albumot „feldaráló” felállásban sem történt változás, így aki a dúrva groove-okkal, kiállásokkal, ízes szólókkal és könyörtelen énekkel tarkított death metal-on kívül nem vágyik többre annak ajándék ez az album.
Ahogyan már azt a fentiekben jeleztem, a tizenegy nótát tartalmazó albumon van egy jelöletlen tizenkettedik is, amely nem más, mint a Metallica végtelenül agyonbrutalizált „Creeping Death„-jének feldolgozása. – Még szerencse, hogy a srácok vigyáztak az arányokra…
Ezek után más már nem is maradt hátra, mint egy utolsó megjegyzés az albumhoz: – Ez kérem egy igazi keletről érkezett pofon azoknak, akik azt hiszik, hogy onnan csak a vodka folyik.
9.5/10
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
