Grai
Mlada

(Noizgate Records • 2014)
mike666
2014. szeptember 28.
0
Pontszám
9
Általánosságban kijelenthető, hogy szeretem a népi metált, az oroszföldről származó folk metált különösen, a maga fennkölt, hideg szomorúságával. A Tatár Köztársaságból érkező Grai legújabb, Mlada (kb. szép, fiatal leány) című lemeze is nagyrészt a borongósabb, komorabb fajtából való, nem kell tehát a Korpiklaani féle dáridó vonulat megjelenésétől tartani. Ők is ezt állítják a promóciós levelükben, persze azért, ha a téma megköveteli, becsúszik itt is egy-egy vidám pillanat. 2005-ben alakult meg a banda, korábban egy EP-t és két teljes albumot jelentettek meg, a most ismertetésre kerülő Mlada a zenekar harmadik nagylemeze.

Az ötfős Grai felállása a következő: Irina Zybina (ének), Ruzel “Ruzveld“ (gitár), Aliya “Leta“ (furulya, duda, ének), Yuri “Sadist“ (basszus, hörgés, kaljuka – ezt nem sikerült megfejtenem, doromb), Andrey Smirnov (dobok).



Tagadhatatlan a párhuzam az orosz Arkonával. Hangzásában kevésbé kiforrott, profi még a Grai, nekem mondjuk ez nem probléma, elsősorban a zenére fókuszálok. Aminek a világa valahol félúton helyezkedik a hazai Dalriada és a fent említett Arkona közt. Női hörgést nem kapunk, cserébe viszont a csapat férfi tagjai hörögnek-morognak serényen, természetesen oroszul. A két hölgy által prezentált női énekes részek kifejezetten jók, kellemes hallani. Néha szólóban és sokszor együtt is énekelnek. A hangszerelésnél a torzított gitár mellett a furulya és a duda dominál, erre az alapra fektetik a vokális réteget, mely a már fent említett férfi-hörgés, nő-ének váltakozásából áll.


Karakteres dallal indít a lemez, a Beard refrénje teljesen rendben van, felvezetésnek kiváló. A rákövetkező Hunt egy jókedvű nóta, női ének nélkül, de nem aggódom. Egyrészt nem ez az általános, másrészt meg nem gagyi kocsmametál. A címadó Mladánál (lásd videó) elkezd igazán magára találni a hangulat, kifejezetten tetszik, csak női éneket hallunk, furulyával kísért torzított gitárok és dob mellett. Az ezt követő Hugging the Storm egyenes folytatása a Mladának, majd ismét következik egy pattogós dal, a Hay Harvest, ami kissé kizökkentett hallgatás közben, de nem vészes. Ettől a ponttól kezdve a hátralévő négy plusz kettő bónusz tétellel nincs gond, az utolsót leszámítva megfelelő hangulati és esztétikai egységben követik egymást. Az utolsó dal is jó lett, de ez teljesen más jellegű, zaklatott, gyors ütemeivel egyfajta második levezetőként zárja a lemezt a körülbelül két perces bónusz nóta. Igazából még hallgattam volna, ugyanis az album végére hanyagul (vagy éppen nagyon is tudatosan) odahányt Yaz (hal) remek hangulattal bír. A halászatról szóló rövid szösszenet meghallgatható a bandcamp oldalon:

ГРАЙ – Язь (single 2014) by GRAI (ГРАЙ)

Az alábbi videón hallható In The Arms Of Mara nem új nóta, ez is bónuszként szerepel a lemezen, nagyon erős alkotás, de ez aztán annyira Arkona, hogy fel sem tűnne, hogy ha az ő lemezükön lenne a cucc. Nem véletlen talán, hogy hivatalos klip is készült ehhez a nótához.


Szeretem, amikor egy zenekar saját anyanyelvén prezentálja a mondanivalóját, azt viszont még inkább szeretem, hogy figyelnek arra, hogy nem mindenki beszéli is azt. A nemzetközi piacra szánt anyagot rendesen megtámogatják angol fordításokkal. A szövegek hagyományosan népi jellegűek, a természetről, szülőföldről, letűnt korok értékeiről és hazafias érzelmekről beszélnek.

A beérkezett kiadvány teljes értékű gyári cd, nem csináltak külön promó lemezt. Ez kifejezetten szimpatikus, főleg ebben az esetben: gyönyörű, hatpaneles digipak csomagolás, népies rajzokkal, a 12 oldalas booklet tartalmazza a szövegeket oroszul és persze zenekari fotót. Ha ez nem lenne elég, még egy kihajtható posztert is belepakoltak a cuccba, melynek egyik oldalán a zenekar, másikon pedig a dalszövegek angol fordításai olvashatóak! Már az anyagköltség miatt is megéri az árát, igazi gyűjteményes darab. Akit nem érdekel az album esztétikai megjelenése, legálisan hallgathatja majd azt a Spotify, illetve iTunes rendszerek segítségével is.

Összegezve a hallottakat, aki szereti a folk metált úgy általában, vagy egy kicsit még annál is jobban, az nem fog csalódni a Grai harmadik lemezében. A hangzás lehetne erősebb, de ez csupán technikai kérdés. Semmiképpen sem egyszer hallgatós zene a Mlada, nekem nagyjából hét és félről indult az első körben csak fél füllel hallgatott lemez, de a többszöri ismétlések során lazán felkúszott a kilencesig. Élőben is szívesen megnézném őket bármikor, bár lehet, erre még várni kell, ugyanis az őszre tervezett európai körút állomásai közt nem találtam magyar helyszínt. Az albumot a német Noizgate Records adja ki, idén október 3-án jelenik meg hivatalosan.