Életünk minden területén hódít a retro. Nincs ez másként a zenében sem. Hiába zajlik egyrészt egy olyan folyamat, ami a digitális tartalmak előretörését eredményezi, és emiatt sokan úgy gondolják, hogy a CD kora lassan lejár. Lévén másik oldalról egyes kiadók visszanyúlnak az ezüstös kis korongok előtti időszakba és műsoros kazettán, illetve bakeliten jelentetnek meg albumokat. A portugál doomster, Dawnrider harmadik opusza is kazettán jutott el hozzám. Igaz, CD-n is elérhető egy másik kiadónál. De én a hazai Neverheard Distro által terjesztett, a Caverna Abismal Records égisze alatt megjelent kaziból kaptam egy példányt. A hanghordozót kézbe véve bizony rajtam is eluralkodott a nosztalgia! 18 éves koromig ugyanis csak egy kétkazettás magnóm volt, így kedvenceim anyagait csakis ilyen formátumban tudtam megvásárolni. Aztán az egyik nyár nagy részét diákmunkával töltöttem és az ott kapott kéthavi fizetésből vásároltam egy CD-s music centert. És az addig több száz darabosra dagadt kazettagyűjteményem onnantól kezdve nem nagyon nőtt tovább.
De mivel így is komoly darabszámról van szó, ráadásul zenei fejlődésem szempontjából meghatározó albumok teszik ki a gyűjtemény nagy részét, pár éve úgy határoztam, hogy lecserélem a több sebből vérző zenegépemet egy mini hifire. Persze szigorúan olyanra, ami még kazettát is le tud játszani. Igaz, hogy nem túl gyakran dolgoztatom már meg a cuccost, de néha jól esik megdörrentetni! 🙂
Például a Dawnrider friss alkotását is leteszteltem rajta. Talán apróságoknak tűnnek az alábbi észrevételeim, de engem mégis zavarnak ezek a bakik. Az egyik egy szimpla elírás a kazettán. A lemez 7 dalt tartalmaz. Az 5. az Absolute Power. Ez az A-oldal utolsó száma. A B-oldal az Esperança című tétellel kezdődik, ami szintén az 5-ös sorszámot, kapta. A záró Marching to the Death pedig a hatosat. Szóval hetes nóta ezek szerint nincs. Jó-jó, ez valóban apróság. A másik észrevételem viszont már neccesebb. Érthetetlen módon osztották szét a nótákat a két oldalon. Az A-oldal 5 dala a 49 perces összidőből kitesz 35 percet. A B-oldal két dala, értelemszerűen 14-et. Így fennmarad jó sok perc csönd. Ha az Absulute Power-t áttették volna a B-oldalra, akkor kijött volna egy jóval egészségesebb 25/24 perces arány.
Persze lehet, hogy technikai okai vannak ennek a felosztásnak, de ez így elég fura számomra.
Ellenben a Dawnrider muzsikájával, ami egyáltalán nem fura! Legföljebb az számít kissé rendkívülinek, hogy egy portugál banda klasszikus doom-ot játszik. Teszik mindezt autentikusan, a stílus követelményeinek, elvárásainak maximálisan eleget téve. Rögtön belecsapnak a lecsóba a lemez leghosszabb szerzeményével, a 11 perces Demons című monstrummal. Tipikus doom riffek, lassú tempó, majd a 4. perc környékén kicsit növelik a sebességet. A billentyű hangjai is fel-felbukkannak a gitármassza alól, de alapvetően inkább a háttérben színesítenek. Leggyakrabban Hammond-hangszínen szólal meg a szinti, amin már meg sem lepődünk. Egy ízes kis szólóra is futja a billentyűs sráctól! Az album hangzása is hagyományőrző. Minden hangszernek van tere, dinamikusan, organikusan szól a Third Crusade. A Falling sem speed metal, marad a jól bevált cammogás. Az énekes orgánuma teljesen átlagos, minimál dallamai, énekstílusa miatt többször beugrik a Fu Manchu pacsirtája.
Összességében viszont mégis ő a leggyengébb láncszem. Nem azért, mert korlátozott a hangterjedelme és egysíkúan dalolászik, hanem azért, mert nem igazán képes érzelmeket kifejezni énekével. Konkrétan szinte semmit se érzek, miközben hallgatom a lemezt. Pedig a muzsikusok becsülettel teszik a dolgukat, képesek atmoszférát teremteni. Erre kéne még egy lapáttal rátennie F. J. Diasnak. Nyomatékosítani, egyértelműsíteni az üzenetet.
Talán a Cry of the Vampyre-ben énekel leghatásosabban.
A vokálbéli hiányosságok miatt kifejezetten jól esik az instrumentális Iron Freebird. Számomra a korong leghangulatosabb dala. Még egy szolid basszusgitár szólót is hallhatunk a vége felé.
A stílus hívei nyugodtan tegyenek egy próbát az anyaggal, a metal archives-on eddig egy darab, 100%-os recenziót kapott. Nekem maradéktalanul nem jön be, de alapvetően tetszik a friss Dawnrider.
Dawnrider – The Third Crusade Tape by Caverna Abismal Records
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
