Sludge/death/doom csemege érkezett a szerkesztőségbe, méghozzá hazai kivitelezésben. A Báthoriak által felvirágoztatott magyar település, Nyírbátor indította útnak a Drow zenekart, akikről korábban ugyan még nem hallottam, de elég rutinos zenészeknek tűnnek, főleg Szabó Szabolcs, aki az egykori death metalos Mortemben is megfordult. A death metaltól elrugaszkodva, nyugatias ízekkel megpakolt extrém metalt kapunk a Low-Down 4 szerzeményétől, véleményem szerint igazán vállalható minőségben. A zenekar 2012-ben állt össze, jelenleg 5 tagot számlál, aktívan koncerteznek és egyre gyakrabban lehet összefutni a nevükkel, mostanában a szintén hazai Nadirral léptek fel több alkalommal és hamarosan egy közös split anyaguk is megjelenik. A tehetségkutatót nyert Drow tehát gőzerővel dolgozik és remélhetőleg ragad még rájuk a tapasztaltabb zenekaroktól is. A Low-Down nagyon pofás kemény borítóban érkezett, aminek a kinézete szintén rendben van. Én fontosnak tartom, a kész alkotás egységes részének tekintem a borítókat, logókat és a többi vizuális tartalmat, főként ha rögtön tudom egy ránézés után, hogy körülbelül mi vár rám a játékidő alatt. A Drow borítóján például igencsak jól keveredik az a súly és végzet, ami a zenét is jellemzi.
Érdekesnek sajnos a zene azonban hazai viszonylatban mondható, az ötletes riffek, témák és agresszió ellenére 19 perc unalmassá tud válni ebből az egyvelegből. A hangzás sem tesz sokat ez ellen, hiába a robbanó témák, váltások, a túlzott massza szerűség miatt elvesztik az élüket, amibe kapaszkodhatnánk. Szabolcs énekére sok panaszunk ugyanakkor nem lehet, elég változatosan, dühösen hozza az extrém vokalizálást. Az ikergitárok és a mély basszus azonban többször evezett olyan vizekre, amik ismerősnek tűntek már. A kiadványt nyitó Low-Downban sikerült leginkább érdekessé tenni a zenét, a …From Hell c. rövid, sokkal gyorsabb tétel már kevésbé lett izgalmas gitár szempontjából. A már-már stoner slágerként induló Dance Of Demons korábban megjelent önálló dalként és biztosan sok rajongó figyelmét felkeltette, mert egy nagyon jól sikerült szerzemény, ismét érdekesebb gitártémákkal és több tempóváltással. A záró Dying Flesh szintén stoneres ízvilággal fogant, de egy remek retró gitározgatást leszámítva már nem olyan izgalmas.
Alakulóban van még a Drow zenéje, de igazán jó úton haladnak. Érdekes lenne tőlük egy lemez, mert azt hiszem itthon nem lenne vetélytársuk…
