Maeotis
Avarok gyűrűje

(Szerzői kiadás • 2014)
Győr Sándor
2014. november 7.
0
Pontszám
7
„Maeotis az Azovi-tenger mocsaras, ingoványos vidékének régies neve, amely a görög történetírók szerint a szkíták országával volt határos, majd később a hunok egyik fő szállásterülete volt, ahol a monda szerint Hunor és Magor űzte a csodaszarvast.” – írja a biográfiájában a debreceni Maeotis zenekar, melyben olyan csapatok korábbi felállásából ismerős arcok egyesítették erőiket, mint a Perihelion/Neokhrome, az Angerseed vagy a Domhring. Hogy csak néhányat említsek.
A céljuk, hogy a zenén keresztül mutassák be őseink életét, történetét. Saját maguk olyan hatásokat neveznek meg, mint a pagan metal, s olyan nevekkel válallnak kvázi közösséget többek között, mint a Bathory, a Moonsorrow, a Suidakra, a Skyforger. Ezt próbálják kiegészíteni némi magyaros hangzással, több-kevesebb sikerrel.
Ennek első produktuma az idén megjelent az Avarok gyűrűje címet viselő EP. A négy tételes anyag a maga szűk huszonöt percével nem okoz „visszafordíthatatlan károsodást” a hallgatónál, még akkor sem, ha nem trenírozott előtte hasonló stílusú zenéken.
Alapvetően nem én vagyok a Maeotis célközönsége, mégis találok benne értéket, viszont azt sem szabad elhallgatni, hogy ez még bőven az út eleje, van hova fejlődni.
Az első lépések megvannak, kész a koncepció, vannak dalok, tudnak zenélni, nem az első zenekara ez egyik tagnak sem. ehát kimondhatjuk, az alapok megvannak, de hallhatóak a gyermekbetegségek is.
A hangzás, a borító rendben van. Sőt, a lemez külcsíne még emel is a végeredményen.


És akkor megpróbálom összefoglalni, mi is az, ami miatt még azt érzem, gyerekcipőben jár a Maeotis.
Ami leginkább és elsőre feltűnik, az az ének, bár talán helyesebb is lenne vokalizálásnak neveznem. Két dolog szúr „fület” rögtön.
Az első, hogy a szöveg elég sűrű. tehát csak a ritmizálás megerőszakolásával sikerül mindent „elénekelnie”. Ez számomra elég zavaró, még a nyers károgásnál is, de sajnos ez előfordul a tiszta énekes részeknél is.
Ezekkel meg az a problémám, hogy Somoskői Viktor szerintem nincs olyan képességek birtokában, hogy ezzel valami pluszt tudjon hozzátenni a nótákhoz. Sem hangilag, sem pedig az énekdallamok terén nem nyújt annyit, hogy azzal emlékezetessé tegye. A megoldást én egy képzett énekes (vagy komoly énekleckék) csatasorba állításában látom. Véleményem szerint ezzel ugrásszerű minőségbeli lépést produkálhatna a csapat, mert alapvetően nem tartom elveszett próbálkozásnak a csapat munkáját.
Sőt, igazság szerint egyes részleteit még kiemelkedőnek is nevezném.



Az EP-t nyitó Vágta c. dalhoz egy szöveges klipet gyártottak, aminnek érdekessége, hogy nyilván a koncepció részeként még rovásírással is szerepel a szöveg. gondolom a banda nem véletlenül választotta ezt a szerzeményt, ám én a helyükben inkább a záró tétellel próbálkoztam volna.
A Tetemre hívásban valahogy nagyobb potenciált érzek, kezdve a zongorás, varjak károgásával feldobott bevezetőtől a gyors, már-már blackesnek nevezhető részeken, valamint az itt-ott harci dalos tempón át, a dal a felépítéséig. Sőt, itt még a vokalizálásba sem tudok belekötni. Szerintem ez a jó irány.

Összegezve tehát itt egy a koncepcióját már megtalált csapat, amelynek bőven van ugyan még hova fejlődni, de vannak biztató jelek a jövőre nézve. Én most bevonulnék a próbaterembe új dalokat írni és a már meglévőket csiszolgatni. S talán időnként érdemes egy külső fül segítségét is kikérni, aki objektív tud maradni.
Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.