Helevorn
Compassion Forlorn

(BadMoodMan Music • 2014)
2014. november 30.
0
Pontszám
9

A spanyol Helevorn nem rohan sehova. A már veteránnak is nevezhető, idén 15 éves banda eddig egy demoval és három nagylemezzel büszkélkedhet. Mivel a nagylemezek megjelenése szinte öt évenként történik, így láthatólag ez a csapat dalszerzői ritmusa. Mint mondja a közhely, jó munkához idő kell. Mivel a BadMoodMan Musictól megszokottan ismét Gothic / Doom metal a játék neve, azt is hihetnénk, hogy a lassú témák megírása csak lassan megy. Na, de nézzük a Compassion Forlorn-t, hogy mennyire képes az Amederiánál már leírt betonbunker szilárdságú stíluskereteken belül szabadon mozogni.


Alapvetően a Helevorn sem lép egy tapodtat sem a szigorúan vett stíluspaneleken túl, azonban az Amederiához képest kicsit más oldalról közelítik meg a Gothic/Doom-ot. Először is a csapatnak nem kenyere a cirkuszi maskarabál, így a lemez mentes mindennemű teátrális ömlengéstől. A kötelező kettős ének itt is megjelenik, azonban a deathes hörgést egész pofas tiszta férfi ének váltja. A tempók terén is ügyesen mozognak a srácok, hiszen a vonszolós doom földindulások mellett számon belül is bátran váltanak középtempós deathes ütemre, ami kellőképpen megmozgat minden tételt és fenntart egy kellemes lüktetést. A tempó kontraszt következtében valahogy jobban működnek a belassulások is, nem úszik meg a lemez, mint amikor csak ez a rohadt lassú vonszolás megy az elejétől a végéig. A másik nagy erénye és fontos eszköze a hispán srácoknak a gótik / rockos kettőnégyes ütemes témák használata, ami már a kettes Burden Me-ben megjelenik és folyamatosan felbukkan a teljes játékidő alatt. Ez egyébként a Moonspell Sin/Pecado – Butterfly FX kettősével rokon, bár az erős elektronika és túlfűtött erotika megjelenése nélkül. Persze ehhez az is hozzájárul, hogy Josep Brunetnek mind a hörgős, mind a tiszta énekes orgánuma erősen hasonlít Fernando Ribeiroéra. Ezeket a hangulatokat ötvözik az ismét csak előcitálható My Dying Bride által tökélyre fejlesztett mély önpusztító doom hegyomlások. A stíluselemek és tempók kellően okos variálásán felül még nagyon nagy erénye a Compassion Forlornnak, hogy működnek a dallamok, működnek a hangulatok és képesek egyfajta szomorkás, melankólikus atmoszférát teremteni, ami az abszolút lényege a Gothic / Doom vonalnak. Szerencsére az örök közhely női ének kizárólag az anyanyelvükön megszólaló Els dies tranquils zárótételben jelenik meg mint kuriózum. Ebben a formában ügyesen elkerüli a csapat azt a giccsbe hajlást, amit ez a férfi – női ének szokott kelteni és egyszerűen csak felteszik vele a pontot az ‘i’-re.

Jó lemez a Compassion Forlorn, nagyon is az. Mondhatunk ezer dolgot a zenei panelek alkalmazásáról, hogy technikailag így meg úgy dolgoznak a srácok stb. Ez az adalék. A füszer a kolbászmasszában. A lényeg akkor is a HÚS. Az, hogy a dal maga működjön. Ne is csak működjön, mert az még mindig fél siker, hanem hatást gyakorolva működjön. A Helevornnál megvan ez a hatás. A Compassion Forlorn ettől függetlenül egy stílusalbum, ami meghökkentő újdonságokat nem kínál, de ez nem is célja. Viszont stíluslemeznek kiváló munka, ajánlott anyag!