Devin Townsend
Z2

(HevyDevy Records • 2014)
2015. január 4.
0
Pontszám
9

Ahhh… Hevy Devy ismét alkotott. Úgy hiszem, sok bemutatásra nem szorul a különc és jó értelemben elborult kanadai zenész / zeneszerző / énekes zseni. Más nem is kell ezt bizonyítandó (mármint hogy cseppet őrült a srác), mint az elég ismert urbánus legenda, miszerint Devin volt az egyetlen aki Steve Vai gitártokjába beleszart egy turné alkalmával… No, mindegy is, egy biztos, hogy anno a Strapping Young Laddel markáns és igen fontos jelet hagyott a kanadai földönkívülink a metal éjfekete monolitján. Elég fontosat és elég nagyot, hogy leválva minden klasszikus zenekarosdiról a saját stúdiójában, a saját neve alatt azt alkosson, amit csak akar. Azt már csak az ég tudja megmondani, hogy mi alapján kerül egy-egy lemeze a Devin Townsend, a The Devin Townsend Band, vagy a Devin Townsend Projekt égisze alá, de talán mindegy is. Devin képes az éteri szinfó és ambient alapú utazástól kezdve a legvérmesebb death metalig mindent megalkotni. Igazi korlátok és korlátoltság nélküli mestere a zeneszerzésnek. Az utóbbi években már megszokottan kiszámíthatatlan a mester, és hol könnyedebb, hol nehezebb alkotásokkal örvendezteti meg kitartó hallgatóságát. Bár beismerem, hogy az eddigi Devin Townsend Projekt alatt kiadott albumai számomra sokszor hullámzó színvonalat képviseltek, az elvitathatatlan, hogy Devin a jelenkor egyik legkarizmatikusabb és egyik legfontosabb metal zenei zsenije.

Most itt a Z2, ami egy akkora masszív kétlemezes falat, hogy lassan három hónapja gyűröm, gyakorlatilag napi szinten. Az 1h:58p összjátékidővel rendelkező kiadvány mennyiségben meghalad mindent, amit eddig Devin alkotott. Nagy kérdés volt előttem, hogy ezt mennyire fogja tudni a mester valós tartalommal megtölteni, hiszen ilyen nagyszabású műveknél nem ritka, hogy elfogy a szikra és a valódi zenei értékek helyét átveszik az öncélú csapongások, vagy egyszerűen unalmas ambient szöszmötölések. Először is fontos a kiadványt ketté venni, hiszen két lemez, két külön történet. Az első lemez (Sky Blue) egyfajta klasszikus Devin Townsend Projekt sorlemez 12 dallal, közel egy órás játékidővel. Immár állandó elemmé vált Devinnél Anneke van Giersbergen kisasszony hathatós közreműködése. Anneke úgy látszik múzsája az önjáró komponistáknak, hiszen évek óta szerves részét képezi Arjen Anthony Lucassen minden zenei megnyilvánulásának is. Na, szóval adott Anneke jól ismert éteri éneke, valamint Devin ezerarcú vokalizálása, ami a kristálytiszta szólamoktól a bomlott hörgésig a teljes vokális skálát felöleli. Az utóbbi lemezek ismeretében kíváncsi voltam, hogy az elmúlt években Devinre egyre jellemzőbb ambientes chill-out jellegű elszállós momentumok mennyire fogják áthatni ezt a lemezt. Jelentem, szerencsére semennyire sem! A teljes lemez egyfajta masszív, a vastag gitár mögött ezerhangú és iszonyatosan sűrű szintifallal megáldott megingathatatlan dalremekekből épül fel. A borzasztóan sűrű hangzásképen átrágva magunkat szépen kidomborodnak az egyes számok karakterei, így a könnyedebb és slágeresebb Univerzal Flame-től a csillagködökön hajózó-lebegő Warrioron keresztül a ’80-as évek diszkó örökségét is magán viselő Silent Militián át a grandiózus és lúdbőrzős Before We Die – The Ones Who Love kettősének fináléjáig teljes zenei élményben és utazásban van részünk. A markáns metalhangzás felfejtése után bizony egész konkrétan megtalálhatók a klasszikus rock, a könnyedebb slágerdalok, de még a már említett klasszikus disco zenei megoldásai is. Ezek együtt adnak egy olyan egységes és szerethető összképet, ami egyedülállóvá teszi Devin zenei megnyilvánulásait. Devin mesterien alkotja meg azt a zenei világot, amiben a könnyed és slágeres dalok a vastag és sűrű hangzáskép által válnak hosszú távon is működőképessé és adnak megfelelő élményt minden egyes hallgatás során.

http://www.youtube.com/watch?v=lyI3FL6OzP0&


Nem tagadom, a kiadvány második lemeze az, amit iszonyatosan vártam (Dark Matters). Townsend mester a számtalan kiváló nóta és nagylemez mellett 2007-ben megteremtette Ziltoidot, a zöld, negyedik dimenzióból érkezett kávéőrült űrlényt, aki a tökéletes kávébabot keresi. Igen, aki esetleg nem ismeri a sztorit, az jól olvasta az előző sorokat! Ziltoid minden munkája közül a sztorijával, a finom humorával és a karakteres szereplőivel a legerősebb és legmarkánsabb alkotása Devinnek. Emlékszem, évekig nem tudtam lekattanni arról a lemezről és bár az albumot egy olyan csattanó zárja, mi tökéletes befejezése és feloldása a sztorinak, szerintem nem én vagyok az egyetlen aki titkon várta a folytatást. Most megérkezett! A sztorit röviden felvázolom azoknak akik esetleg nem vágják. –VIGYÁZAT SPOILER KÖVETKEZIK!Ziltoid a Ziltoidia9-ről, egy negyedik dimenzióban létező helyről származik és azért érkezik a földre, hogy megkapja a tökéletes fekete kávét, valamint, hogy megtalálja a mindenek felett álló kávébabot. Természetesen a föld pór népe Ziltoidot nem kápráztatja el a kávéval, amit felajánlanak neki, így Ziltoid dühében felesküszik a teljes planéta elpusztítására és meg is indul az intergalaktikus támadás. A harc ádáz és kegyetlen, ahol Spectacular Kapitány az egyetlen földi vezető, aki szembe mer szállni a nagyhatalmúval. Előkerül még a harcok során Herman a hatodik dimenzióból származó bolygópusztító lény is, aki gyűlöli a musicalt és cserbenhagyja a feldühödött Ziltoidot aki ezután az Omnidimenzionális Teremtőhöz fordul tanácsért. Tettet tett követ és bizony egy olyan frappáns befejezéssel zárul a lemez, amire szerintem senki sem számított. Egy kávébár elmerengett alkalmazottjaként térünk magunkhoz a záró tételben. Mintha álom lett volna csak az egész sztori. Irány vissza a munkába, ki kell adni egy csokis mokkát, egy hosszú amerikait és egy nagy kapucsínót. A kedélyek elülnek, de várj csak! Egy vásárló türelmetlenül követeli a kávéját, a hangja pedig színtiszta… ZILTOID!

A rég várt folytatás nem ad támpontot azzal kapcsolatban, hogy a valóságban, vagy az álomvilág határain túl kezdjük-e meg újabb kalandunkat. Ami biztos, hogy Ziltoid itt van a földön és mérhetetlen lénye és hatalma káoszt, kétségbeesést, másokban isteni tiszteletet vált ki bolygó szerte. Kedvenc zöld kávébolondunk azonban ismét csak galibába kever mindenkit, amikor is a Titánon található Blattaria népéből (akiket poozer-eknek hívnak) elcsen egy példányt. Figyelmetlensége miatt a kis poozer hazaszökik és beárulja a kérlelhetetlenül véreskezű és harcias blattariai uralkodónőnek. No, neki sem kell több teljes népét és haderejét a föld és Ziltoid elpusztítására vezényli. Nincs más remény, a régi ellenségeknek össze kell fogni, hogy elhárítsák a támadást, így Spectacular Kapitány és Ziltoid megkötik a kétes kimenetelű szerződésüket és közösen hadba indúlnak. A teljes sztorit nem felfedve, ismét előkerül Herman a focilabda méretű kis szőrős Bolygópusztító, tudjátok, aki utálja a musicaleket, valamint a tökéletes kávébab és fény derül Ziltoid valamint Spectacular Kapitány (akit a végső ütközetben Ziltoid nem átall „szarosgatya kapitánynak” nevezni) eltitkolt rokonságára is. Természetesen nem kérdés a végkimenetel, azonban a csata részleteit fedezze fel mindenki maga! Jó szórakozást!

A zenei részről is pár szót ejtve, Devin most sem hazudtolta meg magát és egy zenei fordulatokban gazdag, apró humorbombákkal teli művet alkotott, ami erősen teátrális az összképet tekintve. Azonban ez a fajta teátralizmus itt kisarkított és szarkasztikus, ami a hibbant kis sztorit hivatott szolgálni. A narrátor és a filmjellegű hangeffektek, betételemek a teljes művet a zenei síkról egyfajta színi előadás szintjére transzponálják, ami végtelenül szórakoztató miliőt teremt. A végeredmény olyan, mintha egy Flash Gordon epizódot néznénk a tévében. Szórakoztató, izgalmas és karikaturisztikusan bolond. Igen, kicsit musicel-szerű is. Ez a lényeg és ennek fontos szerep jut a végkifejletben is. Az összhatás szolgálatán felül Devin képes volt markáns dalokat is alkotni, amik a sztori ismerete nélkül is működőképesek. Az más kérdés, hogy a sztorival együtt képes az igazi erejét és velejét megmutatni. Természetesen a Ziltoid lemez fényét is emeli Anneke éteri hangja, ami már a kettes From Sleep Awake-ben elvarázsol és a csillagok közé repít és még számtalan helyen felbukkan. Az már mindenkinek saját szája íze szerint való, hogy Ziltoid kávébolond, a földet elárasztó „pózerekkel” szembeszálló őrült zseni alakjában mennyire találja meg magát Devint. Szerintem ők egy és ugyanaz… Először furcsáltam, hogy egy sorlemez gyakorlatilag ‘B’ oldalaként jön a Ziltoid-saga folytatása, aztán a koncepció kibontakozásával rájöttem, hogy ez kristálytiszta megtervezettség, ami szintén a ’80-as évek ‘B’ kategóriás trash sci-fi stílusra reflektál. Végtelenül szórakoztató, az öniróniát is vastagon magán viselő igazi poozerpusztító lemez lett a kettes Ziltoid kaland is. Kávét ide, feketét, de azonnal! Van öt percetek!

http://www.youtube.com/watch?v=x9AcP3VHiak&