Mallory
2

(Szerzői kiadás • 2014)
oldboy
2015. február 8.
0
Pontszám
8

És íme, a negyedik!
Eddig három EP-t mutattam be a francia Dooweet által promotált bandáktól, de jeleztem, hogy egy nagylemez is hozzám került ezeken túl. Ami nem más, mint a Mallory, 2 címet viselő korongja. A kísérőlevélből kiderül, hogy a Mallory nevű hölgy 47 éves korában egy párizsi bárban összetalálkozott négy zenésszel és együttes erővel zenei biográfiát készítettek az ő életéből. A sztori szerint Mallory elhagyta a férfit, akihez nem sokkal azelőtt hozzáment és magányos utazásba kezdett USA szerte, majd a mexikói határnál kötött ki. Közben az élete drasztikusan megváltozott. A szerelem érzését átszőtte az erőszak és a halál. Nos, hogy ez egy kitalált történet, vagy valódi, arról nem szól a fáma, mindenesetre egy Tarantino film forgatókönyvéhez sem lenne rossz alap…
Az album 9 dalt tartalmaz, szűk 33 percben, tehát elég rövid nagylemezről beszélhetünk. De legalább nincsenek rajta töltelékek, túljátszott számok! 


 
Az Awake rövid női narrációval indít, majd hamar átvált blues-rockba. Phil orgánuma egy az egyben Jim Morrisont idézi! Mondjuk az album egészére érvényes azon észrevétel, miszerint zeneileg olyan a Mallory, mintha a The Doors elkezdett volna jammelni a Foo Fighters-szel. Mert hogy amikor bekeményít ének ügyileg a srác, akkor Dave Grohl bácsi jut eszembe. A Big Nails lendületesebb, rockosabb darab, amiben még erősebben ott kísért Dave zenekarának szelleme. Persze nem nyúlásokról van szó, csak muzikális, hangulati átfedésekről. És nekem kimondottan szimpatikus ez a sallangmentes, egyenes, őszinte rockzene, ami magán hordozza a garázs feelinget. A Ready mekkora király nóta már! Hipnotikus, visszafogott verze, robbanó, emlékezetes refrén. A gitárszóló pedig pszichedelikus. (Lányok, figyelem! Pucér pasi a láthatáron:)
 
http://www.youtube.com/watch?v=TJIWyaG6RLE&


Gerry Nestler (Philm, Civil Defiance) szokott ilyen szólókat tolni. Baró! És hogy szól a dob!? Természetes, dinamikus módon! Ahogy a Bad Monkeys nyitánya is bizonyítja. Tudnám díjazni, ha metal lemezeken is ez a sound lenne a mérvadó a sok agyontriggerelt, műanyag tucathangzás helyett! Természetesen a basszusgitárnak szintén megadták ami jár, az is úgy szól, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Az átkötő funkciót ellátó Somewhere után jön a Summer Rain, ami kapásból bőgővel nyit, aztán Phil egy kis anyanyelvű spoken word-öt prezentál. Jól illik a franciául előadott szöveg a dalba! A Heavy szintén hatalmas kedvencem, ügyesen lavíroz a nyugisabb és zúzós részek között. A záró Something érdekessége, hogy az akusztikus gitártéma szinte teljesen megegyezik Ákos, Keresem az Utam című szerzeményével. Nem gondolnám, hogy másolni akarták Kovács Urat, valószínűleg a gitáron történő molyolás során megtetszett nekik ez a dallam…


Frankó kis lemezt hozott össze a francia négyes, aki szereti a fogós rockzenét feltétlenül fülelje meg a Mallory második opuszát!


2 by Mallory
Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.