Withdrawn/Demented [split]
Things Change Others Remain

(Great Dane Records • 2014)
farrrkas
2015. február 24.
0
Pontszám
-

Elég csak rápillantani a borítóra, és már képben is vagyunk e két zenekar stílusával, akik három-három számmal képviseltetik magukat ezen a spliten. Death metalt játszani manapság meglehetősen nagy kihívás lehet, ha az ember el akar jutni egyről a kettőre. A zenekarok végtelenjében még azokból az előadókból is sokat találni, akiket a műfaj legmagasabb hegycsúcsai között tartunk számon, így a nem egetverő, de még korrekt munkának nevezhető lemezek hegyvidékein lehetetlen minden dombot megmászni. És még a gyengébb produktumokról nem is tettem említést.

Így történhetett az, hogy mind a Withdrawn, mind a Demented zenekar korábbi anyagai elkerülték a figyelmemet, pedig mindkét francia zenekarnak két-két nagylemeze jelent már meg. Utólag, természetesen, meghallgattam mindkét banda előző lemezét, még azelőtt, hogy megismerkedtem volna a split dalaival, de igazán mély nyomot nem hagytak bennem. A két zenekar stílusa nem áll távol egymástól, bár a Demented jóval technikásabb megközelítéssel zenél, míg a Withdrawn a démonibb hangulatokra helyez nagyobb hangsúlyt.

A Withdrawn 2012-es The Strongest Will című albuma az Immolation és az Incantation stílusát juttatta eszembe, de minőségben meg sem közelítve azt. A nem túl erős hangzás és néhány amatőrebb megnyilvánulás ellenére felbukkantak jobb témák is, de például a vokált — magasabb fekvésű hörgés — nem éreztem elég kiforrottnak. És az igazat megvallva, a dalok sem léptek túl a középszerűségen. A Demented előző lemeze, az Across the Nature’s Stillness, egy komplexebb zenekar képét mutatta. A felhozatal kellőképpen változatosnak bizonyult, és néhány dal gitártémáit valóban pozitívumként éltem meg, ám a többnyire átlagos death metal szerzemények okán, nem hinném, hogy ezzel a lemezzel váltották volna meg a világot. Főleg, hogy a dobos is eléggé szétüti a lemezt.

Ezek után, lássuk, mit is rejt ez a hatszámos split. A nyitó három dal a Withdrawn tulajdona, és az első dolog, ami feltűnik, az a halk, tompa megszólalás. Az énekestől azt olvastam valahol, hogy szinte egy szuszra vették fel ezt a három számot, és különösebb finomítások nélkül rögzítették, ami akár magyarázat is lehet a lapos hangzásra. Mindenesetre, ötletek terén, ezt a három dalt jobbnak érzem, mint az előző album teljes egészét. Persze, leginkább a megszokott stílusjegyeket hallhatjuk itt is, szóval aprítás, kétlábdob, miegymás, viszont a dalokat igyekeztek felruházni egy-két hátborzongató gitárharmóniával, és ez elkülöníthetővé teszi egymástól a szerzeményeket. Az ének viszont felejtős, kicsit erőtlen is, itt továbbra sincs fejlődés. Kiemelném az egészen imponáló Relentless Fear Hammer dal doomasabb nyitó riffjét, amely később vissza is tér. De a Slaves Grinding Machine refrénje alatt is a death metal sötétebb, hangulatosabb tónusát igyekeztek elcsípni, az igazán minőségi végkifejletthez azonban még várni kell.

A Demented valamivel izgalmasabb zenét rejt, amelyben a változatosságot kiemelhetjük erényként, bár a hangzás megmarad a Withdrawn szintjén. Több a váltás, technikásabb a megközelítés, és nem is csinálják rosszul. A dallamok nagyobb szerephez jutnak a hangulat megteremtésében, de minőségben a teljesítményt itt sem nevezném kiugrónak, legfeljebb elfogadhatónak. A Clearminded és a hét perc fölötti The Way komplexebb megoldásai között vannak említésre méltó pillanatok, és a dobos törekvései is érdemlegesek, de az a bizonyos szikra, a dalokat szellemként megszálló láthatatlan szál még hiányzik a dalokból. A visszafogottabb, érthetőbb hörgés is inkább semlegesnek hat, nem tesz hozzá, de el sem vesz a végeredményből.

Ez a split kiváló alkalmat nyújthat e két zenekarral való ismerkedésre, hiszen a Withdrawn és a Demented emelkedőiről már érdemes körülnézni. Viszont annak, aki megjárt már egyet s mást, magasabb hegyekre lesz szüksége, hogy igényeit kielégítse.

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.