Mégis miről van szó? Kelta, pogány népzenéről, írja a hivatalos megfogalmazás, amihez hozzá lehet adni a neofolk jelzőt és a minimalista megközelítést is. Hangulatában akár egy sötétebb, borultabb Loreena McKennitt-ként is emlegethetném az együttest. De messzemenő hasonlítgatásokba, besorolásokba nem érdemes belemenni, ezek csak körvonalaiban próbálják definiálni Joy Shannon zenéjét, közelebbi kapcsolatba nem hoznak vele. Ezzel szemben fontosabbnak érzem megemlíteni, hogy a Mo Anam Cara (lelki társat, lelki vezetőt jelent írül) a klasszikus zene időtlenségével és szépségével mindenképpen rendelkezik, amit nyitott metalrajongó éppoly szívesen hallgathat, mint bárki, aki egyéb igényes zenék kedvelője. Nem árt, ha az ember hajlandó elmélyülni egy zenei műben, mert ehhez a lemezhez tökéletes csendre van szükség, hogy az erényei igazán érvényesülni tudjanak.
Talán érződik már az eddig elmondottakból is, hogy nem egy vidám hangulat az, amit a zenei alapot képező hárfa és cselló frigye létrehoz. Lassú, lágy dallamokban, itt-ott bőr alá kúszó drone-os gitárfolyamban és melankóliával telített harmóniákban gazdag zene ez, amelyben egyéb hangok is életre kelnek, kiváltképp, ha fejhallgatóval hallgatja az ember. Mindezt Joy Shannon eszményi éneke teszi felejthetetlenné. Istenadta tehetsége révén ezer érzést képes közvetíteni kristálytiszta, máskor éteri hangja. A Lughnasadh Maeve: The One Who Intoxicates című dalban rendkívül kifejezőek és gyönyörűek a dallamai. Hallgatásakor Tolkien varázslatos elfjei között találom magam, amely hasonlat már csak azért is megállja a helyét, mert az azt követő dal Faramir édesanyjáról, Finduilasról szól (nem összetéveszteni az első kor egyik elfjével), akiről tudjuk, hogy egy ezüst csillagokkal díszített kék köpenyt viselt, és aki meghalt, amikor Faramir tizenkét éves volt, de a csillagok halála után is tovább ragyogtak. Milyen bámulatos történet! Egyébként Shannon többször merített már ihletet Tolkien világából; az előző lemezen (The Oracle) is van egy Faramir című dal. Mindezt azért emeltem ki, mert ez a hölgy időnként képes zenébe foglalni azt a szépséget és szomorúságot, amely Tolkien univerzumát egyedülállóan jellemzi.
Shannon világának azonban vannak sötét tónusai is, és ezeket a történelem, a kelta mitológia, vagy a spirituális lét ihleti. Ilyenkor bűnről, megváltásról, boszorkányokról, szellemekről énekel, és ezek hangszíneiben, dallamai intenzitásában is megmutatkoznak. A Midsummer Witch Hunt című szerzeményben, ami az egyik legjobb a lemezen, éppen a szenvedélyesebb, borultabb oldaláról ismerhetjük meg melódiáit. E tétel második felében olyan dallamokat énekel, amitől valósággal életre kelnek a mágján elégetett boszorkányok, hogy elégtételt vegyenek az emberiségen. A Midwinter Ghost mennyei éneke szintén egy olyan pont a lemezen, amelyre nehéz szavakat találni. Aki a melankólia sötét, de angyalian selymes leplét érezte már maga köré csavarodni, tudja, milyen érzésekről beszélek. A háttérvokál, a maga megfoghatatlan, légies mivoltával, még az ember talpa alatti gravitációt is képes gyengíteni. Ugyanakkor hátborzongató is, hiszen a káprázatos ének mögött megbújva, alattomosan hömpölyög a mélyre hangolt torzított gitár, és az embernek az a benyomása, hogy ördögök és angyalok zenélnek együtt valami bizarr egyetértésben. A The Fires Of Beltaine pedig már egyenesen túlvilági. Ha az ember lélegzetvételhez hasonlóan magába szívja ezt a zenét, észre fogja venni, hogy minden hallgatás egyre több érzést hoz a felszínre.
<a href=”http://joyshannonandthebeautymarks.bandcamp.com/album/mo-anam-cara-2″>Mo Anam Cara by Joy Shannon and the Beauty Marks</a>
Biztos vagyok abban, hogy a Mo Anam Cara albumon megvan mind az a mélység és sötétség, amit egy metalhoz szokott fül hallani akar, és benne van az a szépség, amit egy igényes zenehallgató elismer és értékel. A kérdés már csak az, ki mennyire fogékony az ilyesmire, és mennyire hajlandó megteremteni a lemezt megillető körülményeket. Én teljes mértékben azonosulni tudok Joy Shannon zenekarának művészetével, és elragadónak találom minden egyes momentumát.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
