Paul Di'Anno
The Beast Arises

Lambach
2015. április 4.
0
Pontszám
8
Megeszem a kalapom, ha létezik olyan rocker, akinek be kellene mutatni a heavy metal egyik legnagyobb, élő, lélegző őskövületét, az Iron Maiden egykori énekesét, Paul Di’Anno-t. Hála a Metal Mind Productions kiadónak kaptam egy példányt a Mester tavalyi, lengyel bulijait megörökítő koncert DVD-jéből, amely a The Beast Arises nevet kapta a keresztségben. Nem akarok nagyon spoileres lenni, de annyit elöljáróban már most elárulhatok, látványban nem igazán győzött meg a cucc, viszont a füleimnek kellemes csemege volt ez a tizenhét dalt tartalmazó anyag.


Az intrónál szinte majdnem megvettek kilóra, ugyanis a Gary Oldman főszereplésével forgatott 1992-es Drakula filmadaptáció zenéjét használták, Wojciech Kilar sötét, és egyben fenséges dallamainál jobb hangulati alapozást el sem tudtam volna képzelni egy ilyen műsorhoz. A srácok energikusan tolták a szettet, végig érezhető volt, hogy itt vérprofi zenészek állnak helyt a közönséggel szemben. A hangzás minősége sem hagy egy pillanatig sem kívánnivalót maga után, sikerült megörökíteni a bulik magával sodró hangulatát.


Jó ízléssel válogatta össze Paul és csapata a dalokat, szerintem minden hithű fémrajongó szemébe könnyeket csalnak az olyan nóták, mint a Wrathchild, vagy a Murders In The Rue Morgue. Itt vagy behódolsz, vagy jeltelen sírba temetnek egy hatalmas hangszóró tövében, középút nincsen. Aki élőben láthatta ezeket a bulikat, biztosan csodás élményben részesülhetett, ez még az olyan anti-koncertlátogató fotelrocker penészvirágoknak is érezhető, mint jómagam.


Akadnak itt azért hátrányosságok is, főleg a vizuális oldalon. Nem igazán mondhatnám, hogy a muzsikusok felszántanák a színpadot, a mozgás mértéke a közepes és a minimális között ingadozik. Ha személyesen is ott voltál, ez fel sem tűnt Neked, hiszen az összhatással, és a hangulattal tuti levettek a lábadról, de egy DVD megtekintése közben igenis feltűnnek az efféle negatívumok. Ez a zene megkívánná azt a fajta show-t, amit mondjuk a Maiden esetében megszokhattunk. A borító sem egy nagy eresztés, láthatjuk a Mestert szemből, kicsit elszörnyesítve, és kb. ennyi.


Összességében mégis azt kell mondanom, a The Beast Arises minden – főleg látványbeli – hiányossága ellenére egy jól sikerült alkotás, de én inkább a DVD alapján készült hanganyagot szoktam csapatni, mert az viszont egy abszolút korrekt koncertfelvétel, ahol kizárt a csalódás lehetősége. Paul megmutatta, hogy még mindig van benne kraft, és hogy lesz is benne, remélhetőleg még hosszú évtizedekig.
 
Hexvessel Hexvessel
április 24.