Momentum
The Freak Is Alive

boymester
2015. április 26.
0
Pontszám
6
 
     Igazi mézes madzagot húzott el az orrom előtt az izlandi Momentum zenekar. Először is: Izland. A helyi metal élet burjánzása vetekedik az izlandi oroszlánpopulációval, szóval igazi kuriózumról beszélhetünk a legtöbb szigeti zenekar esetében. Másodszor: black/death megjelölés a promóciós lemez leírásánál. Több sem kellett tehát, hogy rárepüljek a The Freak Is Alive címre keresztelt, sorban második nagylemezükre. Az elvont borító pedig igazán perverz élvezeteket sejtetett, de amit kaptam, az bizony messze áll minden fagyos izlandi elképzelésemtől. A banda irányvonalának megjelölése információgyűjtés közben progresszív metalra váltott, máshol doom metalként értelmezték a lemezt, igazság szerint valahogy mindenből került ebbe a vegyületbe egy kicsi, vagy mégsem. Először is a félóránkénti apró hörgés, károgás nem teszi death, vagy black metal közelségbe, a lassúsága miatt messze áll a progressziótól, kreativitásról és technikai önkielégítésektől is teljesen mentes a kiadvány, a kórusok és a gyakori cammogás miatt a hiányzó súly és riffek miatt pedig nem is doom…

De akkor mi ez???

    Az izlandi négyes rutinos zenészei egybegyúrtak mindent, amit a zenében szerethetnek, így egy időnként ismerősnek ható (az első dalnál azt hittem Opeth kópia lesz), extrém zenei elemekkel megtoldott, gyakran hipnotikusan, lassan lüktető metal lemezt kalapáltak össze. Az anyagot elég jól átjárja a skizofrén hangulat ebből fakadóan, így már értelmet nyert a fura borítókép is. 9 dalt tettek a lemezre, amik közel 50 percet rabolnak el az időnkből. A legtöbb tétel közepes (5-6 perc) időtartammal rendelkezik, de igazából ez nem fontos, mert az egyébként egyesével igen hangzatos dalok egymás után…rettentően unalmasak. A folyamatosan lágyan hömpölygő énekhang, massza szerű aláfestés annyira leültet, mint egy Piedone pofon nincs a közelben egyetlen akrobatikus Terrence Hill sem, hogy felrázzon. Gondolom az extrém részek ezt a feladatot tűzték ki maguk elé, de ezért a munkavégzésért nem kapnak prémium pótlékokat. Sajnos a nem túl változatos vokális teljesítmény, a folyamatosan hasonló dallamokkal operáló lágy ének meg önmagában háttérzenének zavaró a folyamatosan felszínre törö keménykedések miatt. A lemezt nyitó Bury the Eyes Once Gold még felélesztette bennem a reményt, hogy valami jóféle másolattal hozott össze a Forgács Fortuna, de a másodikként felcsendülő Between Two Worlds már nagyon hosszúnak tűnt a gejzírföldiektől, pedig alig haladta meg az 5 percet. Hihetetlen, szinte minden dalban bevetnek egyébként valami meglepőnek szánt fordulatot, van itt akusztikus melankólia, keleties melankólia, szélfúvás, háttérben fura narrációk, lihegés, de teljes mértékben hatástalan mind. A lemez legjobb dala az A Bleast Is Near, amire a hatodik dalig kellett várni, itt van energia, düh, hangulat és a többféle hangszer is jót tesz neki, kár, hogy ez csak 4 perces. Megpróbálták ezt a vonalat tovább vinnni a Creator of Malignant Metaphors c. dalba is, de ez már kevésbé emlékezetes, még ha a végére azért egész jól felpörög. Az utolsó két hosszabb produkcióba visszatér a már megszokott álmos hanglejtés és nagyrészt eseménytelen dalszerkezetek, de még így is erősebb dalok kerültek a lemez második felére, mint az elsőre.
    Összességében egy nagyon álmosító, az egyéniség maszkját magára erőltető zenei produkciót tett le az asztalra a Momentum. Egyértelműen kihallatszik, hogy nem kezdő zenészek keze munkájáról van ugyan szó, mert időnként fel tud robbanni az a vulkán, de 5-6 emlékezetesebb pillanatért nem könnyű nekiugrani többször a lemeznek, még ha extrém progresszióból nem is vagyunk túlzottan elkényeztetve mostanában. A dalok külön-külön megérnek egy misét, de az időnként aránytalanul elnyújtott dalok nagyon nehéz hallgatnivalóvá teszik az egész kiadványt. Egy dologhoz viszont szinte tökéletes a lemez: egy semmit sem érő, erős fronthatásokkal teletűzdelt tavaszi nap végére kegyelemdöfésként remekül funkcionál, ha továbbra sem kívánod használni az agyad… A pontokba beszámítom szerencséjükre a remek dizájnt, amit a borító és a lemezhez készült videók is tartalmaznak, ezek nagyon ötletesek és hangulatosak. 


Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.