Leons Massacre
Dark Matter

(Noizgate Records • 2015)
Győr Sándor
2015. május 4.
0
Pontszám
7.5
A Noizgate Records avantgarde hardcore-ként mutatta be a 2009-ben alakult osztrák Leons Massacre zenekart.
A banda inkább a HC new-school ágát képviseli, melyben nu metalos (P.O.D., korai Linkin Park), screamo-s elemek is találhatók, de egyéb „core”-ságok is tetten érhetők.
A banda fennállása alatt már két lemezt készített (World = Exile – 2011, Turning Point – 2012), turnézott Európa szerte, de eljutott az oroszokhoz is.
A jelen írás tárgyát jelentő harmadik album előzeteseként pedig tavaly kihoztak egy kislemezt, melyre a Dark Matter-t is nyitó This Earth Is Priceless c. dal került.
 

Ami miatt nekem kellemes perceket szerzett a nagyjából fél órás, nyolc számos Dark Matter, az a dallamos ének, illetve a zúzás és a dallamok egyensúlya.
Nem mondom, hogy a Graz-i ötös feltalálta volna a spanyol viaszt, de bőven hallgatható anyagot tettek le arra a képzeletbeli asztalra.
Fiatalos, lendületes a nyolc dal, de csak ha nagyon muszáj volna, tudnék olyat kiragadni, ami tényleg kiemelkedik valamiben.
Igaz ez akár a lemezre (ez mondjuk azért is van így, mert egységes a színvonal), akár a zenei mezőnyre. Ez utóbbi már nem jelent feltétlenül jót. Azt azért hozzáteszem gyorsan, hogy annyira nem ismerem behatóan a színteret, hogy száz százalékos bizonyossággal kijelenthessem, átlagos, amit játszanak.
Azt semmiképp sem lehet szó nélkül hagyni, hogy az Alexander Sommerhuber énekest a dobos Philipp Kollmützeren kívételével a két gitáros Martin Koinegg, Philipp Ferrari is segíti vokállal, a bőgős Clemens Bückner pedig a durva vokalizálásért felel. Ez azért pozitív irányba billenti a mérleg nyelvét, nyilván az élő előadásnál is hatalmasat dob a hangulaton.
 

Néhány dalt azért megemlítenék.
Elsőként az Exposed Media az, aminél az elején a szélvész tempókra és az acsarkodásra kaptam fel a fejem, a dal végén meg kellemes elektros témákat hallani.
Szinte folytatása ennek az Our Darkest Day, ebben is tetszik az elektronika, ami átvezeti a dalt az előzőből. Ebbe is került HC-s csordavokál, valamint zúzós gitárok, de ellentételezésként jut bőven a dallamokból is.



Aztán ott a szöveges videóval megtámogatott Unslave the World. Ez inkább ilyen lazább, rap-es betéteket is rejtő szerzemény, amibe könnyű belekapaszkodni, ha mondjuk egy jellemző dalt kéne mondani. Én speciel inkább ezt tettem volna kislemezre.



Az albumot záró Human Killing Humans a címéhez méltó. Bár a Dark Matter leghosszabb tétele, mégsem fordul unalomba, mert jól felépítették.
Az acsarkodós vokalizálás mellé befigyel azért a dallamos ének is rendesen, de még némi futurisztuikus szövegmondás is hallhat benne, ami ugyan nem új találmány, de nagyon a helyén van a nóta szerkezetében.
Érdekes módon a promóanyag is ezeket a dalokat említi.

Igazság szerint biztosan bele lehetne kötni néhány helyen az anyagba, mert hallhatóan nem az volt a cél, hogy valami újat találjanak ki. De a promó anyagukban le is írták: „Azt csináljuk, amit szeretünk.”
Azt viszont jól csinálják, meg kell hagyni. Ezért azt gondolom, a csapatnak megvan a helye a mai mezőnyben, kicsit bátrabban akár egyedibb dolgokra is képesek lehetnek. Csak rajtuk múlik.