Ismét lecsapott a mohácsi modern, groove-os rap/metalban utazó I Told U a hallójáratainkra, egy hatszámos EP formájában. Tiszteletpéldányomért cserébe, én is megtisztelem a zenekart egy rövid recenzióval., amit elsőre úgyse olvas el senki, hanem egyből a pontszámot nézve elégedetten hümmög, vagy anyáz. 🙂 Ha valaki esetleg a szememre vetné, hogy miért adok jó pontokat az általam ajánlott lemezekre, egy végtelenül egyszerű, és zsigerekig hatoló választ tudnék adni. Mert nem szeretek szar zenékről írni, hallgatni sem szeretem őket, és általában azoktól fogadok el promo kiadványokat, akiknek egyébként is tetszik a muzsikája. Legyen az éjsötét black metal, csontzúzó thrash, vagy überintelligens hip-hoppal kevert modern mise, én a jóra pályázok. Ha valami nem tetszik, azt maximum személyesen teszem szóvá, nem kenyerem senki munkájának a lehúzása. Szerencsére a Fémforgácson nincsenek kötöttségeim, arról és akkor írok, amikor csak akarok, nincs kötelező fikázás.
A bő lére engedett, magyarázkodásnak, vagy szurkálódásnak ható, egyébként tényleg felesleges bevezető után lássuk, mint ajánlanak számunkra a mohácsi fenegyerekek, Ellenméreg című kiadványukkal!
Egyetlen bajom van ezzel a lemezzel, mégpedig a külalak puritánsága. Egy egyszerű papírtokba – aminek a minőségével semmi bajom sincs, sokszor tartósabbak, mint a dirib-darabbá törő műanyag tárolók – van egy CD lemez. A hátlapon ott vannak a számcímek, hogy a szegedi Black Hole Studios-ban készült a cucc és ennyi.
Egy ilyen összetett szövegekkel, nem hét, de akár hetvenhétféleképpen értelmezhető sorokkal operáló bandának szerintem adnia kellene egy icipici szövegkönyvet, valami kis füzetecskét, amiből még inkább meg lehet ismerni a nóták mögött húzódó koncepciót. Nem mondom, hogy nem lehet hallani, érteni, mikről beszél Budai Tibor szövegmester, de olyan jó lenne olvasgatni ezeket a gondolatokat zenehallgatás közben. Nem tartom magam hülyegyereknek, de még engem is megizzasztottak ezek a sorok, bizony ide szürkeállomány is kell, nincsenek egynyári slágerek, se szánsájn, se Kelemen kabátban. 😀 Szóval egy szövegkönyv, füzetecske jó lett volna. Az egyetlenegy enyhén-közepesen komoly negatívum után – amire így is több szót fecséreltem a kelleténél – jöjjenek hát a lemez erényei!
Vannak bizony szép számmal, a lista elejére pedig kapásból a hangzást tenném. Vári Gábor hangmérnök maximálisan kihozta ebből az anyagból a legjobbat, és bár nem szól úgy, mint egy Roadrunner kiadvány, nemzetközi szinten is megállja a helyét. Az is tetszik, hogy az akusztikus, netán visszafogottabb részek sem szólnak semmivel erőtlenebbül, mint Harich Gábor pusztító riffjei, tehát a finomabb témák is elsőre hallhatóak, érthetőek. Ezért mindenképpen küldenék egy virtuális pacsit Szegedre!
A zenei és a szövegi oldal abszolút hibátlan. Ez is lesz ennek a bandának a veszte, az I Told U túl magasröptű a Road és Leander Rising-hoz szokott közönségnek. Már azon is csodálkozni szoktam, hogy a durván elvont szövegekkel operáló Blind Myself, hogy a fészkes fenébe lehet népszerű a hazai rock/metal színtéren. Kapaszkodónak maradnak a dallamok, és hála Gábornak, ezekre nincs is panasz. A refrének ragadósak, mint a légypapír, az ember szívére, és lelkére egyaránt hatnak. Sok negatív dolgot, jelenséget ábrázolnak az Ellenméreg dalai, de a fogós dallamoknak, a fülbemászó refréneknek, a pattogós gitártémáknak hála a hallgató a végén teljesen feltöltődik, újult erőt kap a hétköznapok harcához. A tartalom magasröptű, hiteles, inspiráló, és elgondolkodtató. Ilyen az igazi zene.
Ilyen kevés nótánál belemászhatnék a dalok egyesével való kivesézésébe, de szerintem ez felesleges. Összességében, és külön-külön is megállják a helyüket. A korábbi Stuck Mojo-s, Rage Against The Machine-es ízeket kiegészítették lágyabb, alternatívabb felhangok, amelyek szellősebbé, és még befogadhatóbbá, urambocsá’ rádióbarátabbá tették a kompozíciókat. Ezt én egyáltalán nem kezelem visszalépésnek, sőt kommerszé válásról sincs szó. Megvannak a húzós dögös riffek, megvannak az odamondogatós, mélyenszántó dalszövegeket, csak mindez egy kicsit könnyedebb, emészthető muzikális kerettel.
A zenei rész tehát könnyedebb lett, míg a szövegek terén jócskán bekeményített a csapat. Még súlyosabb témák (depresszió, médiamanipulálás, virtuális elidegenedés stb.), kaptak még inkább magasröptű feldolgozást, és ez bizony nem mindenkinek lesz értelmezhető, befogadható. Tudom, Tibi előbb mártaná a fejét savba, mint hogy „Nem kell más” stílusú ultra primitív lírákat szerezzen, és tudjátok mit? Én tisztelem ezt a hozzáállást, és a bátorságot, hogy szembe mer menni a bugyuta trendekkel, melyektől a rock/metal világ sem feltétlenül mentes. De ez bizonyos esetekben a nyilvánvaló gátja is lesz a nagyobb népszerűség megszerzésének, amelyen felülemelkedni kizárólag a húzós riffek, és a dallamos énektémák révén fog tudni a zenekar. Mert képes lesz erre is idővel. Harich Gábor énekes/gitáros torkában tömegpusztító fegyver van. Már a Solar Scream-ben is nagyon állatul tolta, de ha lehet, még tovább fejlődött, szerintem megeszi kilóra az egész X-faktor felhozatalt.
Ő a mérleg másik nyelve, a véresen komoly szövegek ellenpólusa, aki a popularitás felé elviheti, és el is viszi ezt az egész produkciót. Szerencsére meg is kapja a megfelelő rivaldafényt, a nóták abszolút csúcspontja az, amikor végre felcsendül hangja. Az egész mit sem érne, ha mindezek mögött nem lenne egy stabil háttér, de szerencsére ezt is biztosítva érzem Told Zoltán dobos, és Szűcs Márton basszeros munkájának hála. Utóbbi most több szerepet is kapott, ami egy szintén üdvözölendő tény, én legalábbis nagyon szeretem a játékát. Bár talán ők ketten kapták a legkevesebb mondatot kritikámban, tisztában vagyok vele, nélkülük nem az lenne a zenekar, ami.
Az I Told U zenéje ebben a formájában nem való a nagy tömegeknek, de egyelőre talán jobb is ez így. Egy kisebb, de elkötelezettebb rajongótábor sokkal hálásabb lehet, jobban meg fogják tudni becsülni Tibi dalszövegeit, Gabi riffeit, és refrénjeit. Olyan embereknek ajánlom az Ellenmérget, akik nem korlátozzák le egyetlen műfajra az ízlésüket, az „igyunk dugjunknál” magasabb színvonalú szövegekre vágynak, és bírják a dögös groove-okat. Limp Bizkit, Clawfinger, Rage Against The Machine, Stuck Mojo, Biohazard, Kowalsky meg a Vega rajongóknak pedig továbbra is nem hogy melegen, de egyenesen forrón ajánlott.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
