Chaos Engine Research
The Legend Written By An Anonymous Spirit Of Silence

 

A lengyel Chaos Engine Research egy viszonylag fiatal banda, 2007-es alapítással. A terjengős The Legend Written By An Anonymous Spirit Of Silence címre keresztelt lemezük pedig a debüt kiadvány a Mighty Music gondozásában. Túlságosan sokat semmilyen forrásból sem lehet megtudni a srácokról, még a kiadói oldaluk is elég vérszegény és közhelyes infókkal teli, ami a mai információáradatban eléggé furcsa, de hát ha nem, hát nem…

A 12 dalban megfogalmazott debüt egy kiválóan megdörrenő, kompakt kis modern groove alapú muzsikát rejt. A behatások az erősen korlátolt zenei stílusukon belül viszonylag könnyen tetten érhetőek. Az albumnyitó Passion’s Burning Flame-ről ha minden modern maszlagot lerántunk, vastagon megjelenik a gitárriffekben a Pantera és Dimebag szelleme, míg általánosságban a Coal Chamber, Korn és Soulfly által kimaxolt ugrálós groove alapú pusztítás a jellemző eszköze a srácoknak a hangulatteremtésre. Persze annyiban hűek maradnak a lengyel és európai hagyományokhoz, hogy mindezt egyfajta súlyosan modern thrash köntös próbálja meg egyedivé tenni. Ebbe ez egyediségre történő törekvésbe belefér némi elektronika, scrach és a korai Incubusra jellemző perkás lebegés is. A két vokalista felváltva tolja a tiszta éneket, a hörgést, a Nu Metalos üvöltést és a HC-s csordavokált, ha éppen azt kívánja meg az adott dal. A groove metal ilyetén keveredése a modern thrashel és az elektronikával bennem kényszeresen a szintén lengyel Totem-et, valamint múló pillanatok erejéig a Thy Disease-t is felhánytorgatja. A modern jelleg és a zenei hangulatok tárházának ilyen csapongó alkalmazása okán nekem még az osztrák Artas neve is beugrott, azonban a sógorék sokkal izgalmasabban, szélsőségesebben és markánsabb dalokba csomagolva adják el a lopott bringát. És valahol itt lehet a kutya elásva. Csak jönnek a párhuzamok, és csak jönnek. Hopp, beugrott ez a banda, hopp, arról a megoldásról meg amaz a banda. Ez a hangulat ilyan, amaz meg olyan és az asszociációs gyakorlattá váló lemezhallgatás során csak egyetlen egy név nem ugrik be, ez pedig a Chaos Engine Research.
 

A hangzás bitang és vérprofi, azonban kicsit egyen érzetű. Valahogy ez az egyen érzet és jellegtelenség a legnagyobb problémám ezzel a lemezzel. Mindent bevetnek a srácok, hörgés, üvöltés, tiszta ének, csordázás, thrashelés, deathelés, groove-os ugrálás, metalcore-os brakedown, elektronika, scrach, szonár ping. Olyan mint egy indiai 100 Ft.-os bolt. Minden van amit akarsz, minden csillog, villog. Csak a megragadó, kiemelkedő dalok és az egyediség szikrájának teljes hiánya hagy űrt bennem minden hallgatás során. Pedig talán jóra is lehetne hallgatni, ha akarnám. Arra gondoltam, hogy a potenciál meg lehet bennük, hiszen ennyire sok mindent össze tudtak lapátolni, de aztán a gondolat végére megfordult az érzés, és most már inkább az van bennem, hogy aki ennyi mindent össze tud lapátolni, csak jó dalt nem tud írni, abban valóban megvan-e a potenciál??? Nem tudom, nem vagyok benne biztos. Kell ahhoz még 1-2 lemez és kitartó, folyamatos dalszerzés.