Bevallom, én nem tudtam.
Pedig kérem alássan, ilyen márkájú írott lemezen juttatta el hozzánk a Hiraeth nevű banda első EP-jét, egyenesen Londonból.
Borító és minden extra nélkül érkezett a cucc.
Azért egy infólapot mellékeltek, amiből kiderül, hogy rövid időn belül tettek szert ismertségre a brit dallamos HC színtéren. „Amihez ezúton is gratulálok!” 😀
A promóciós papírból az is kiderül, hogy olyasmi zenét tolnak, mint a While She Sleeps, vagy a Defeater. Nos, mivel egyik alakulatot sem ismerem, így sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom ezt…
Két dolog miatt döntöttem úgy, hogy megírom az ismertetőt a The World Ends with You című negyed órás, négy dalos kiadványról. Az egyik és legfőbb ok, hogy már elég régóta szomorkodott gazdátlanul a promóválasztó felületünkön. A másik, ugyancsak jelentőségteljes mozzanat pedig az volt, hogy az egyetlen, a legnagyobb videómegosztó oldalon is elérhető nótájuk eléggé bejött.
Gyanítom nem véletlen, hogy pont a Words to Echo nyitja az EP-t.
A kezdő, nyújtott gitárhangok miatt kapásból a Burst neve ugrott be, őket meg ugye igencsak komálom. A stílusban megszokott, nem túl változatos és hosszú távon számomra is irritáló vokalizálás ellenére tetszik ez a szám, és kész.
Ebben az is szerepet játszik, hogy van egy bizonyos hangulata. Ha ebben a szellemben, ezen atmoszférától körüllengve rakták volna össze a további három szerzeményt, talán még jobban tudnék értük lelkesedni. Mondjuk komoly gond azokkal sincs, a melodic HC és a metalcore határvonalán egyensúlyoznak, hol egyik, hol másik irányzat dominál.
A Barely Breathing-ben vendégszerepel William Alex Young a Clockwork-ből. Valószínűleg ő felel a death metalos, mély hörgésért…
A Beside Me egy tempósabb tétel, egy kis tiszta éneket is pakoltak bele. Szerencsére nem lett tőle nyálas a refrén. Sőt, a helyükben többször is alkalmaznám ezt a „fegyvert”.
A középlemezt záró Walkers három perc alatt marad, és annak rendje és módja szerint robog végig az emberen.
Érdekes dramaturgiai húzás volt a srácok részéről, hogy játékidő szempontjából csökkenő sorrendben követik egymást a dalok. Ha majd a valamikori nagylemezen is így akarnak eljárni, akkor lehet, hogy a 10-12. szám már csak fél perces lesz… 😛
Annak ellenére, hogy nem kenyerem a műfaj, egy tisztességes munkának tartom az angol urak EP-jét!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
