Ugyanakkor akadnak gyermekbetegségek amiket ki kell nőniük, de mivel fejlődőképes csapatnak látszik a Hellcome, én nem féltem őket egy cseppet sem.
A borító grafika egész pofás, a lemez külalakjával sem volt különösebben semi bajom, de az tény, hogy kaptam már szebb kinézetű CD-ket is.
A hangzas az viszont legjobb pillanataiban sem emelkedik a közepes színvonalú felé, itt lesz még mit fejleszteni, tudom nyilván ez pénzkérdés, de szemet akkor sem hunyhatok felette.
Ami igazán számít az a zene, és itt bizony találtam nem egy ötletes megoldást, kellemes dallamot, húsbavágó riffet. Dalszerzési képességben igazából nincs hiány, persze hátradőlni sem érdemes, hiszen mint tudjuk, mindig lehet nagyobbat alkotni.
Amit esetleg kifogásolni tudnék azok a dalszövegek, egynémelyiket már nagyon cikinek éreztem. Tudom a motoron kefélés, és más hasonlóan „összetett” és „mély” dolgok az ilyen motoros metal zenéhez már szinte hozzátartoznak, de ha az emberfia Emperor-on meg Opeth-en szocializálódik, valahogy nem tud felhőtlenül rajongani az ilyen sorokért.
Azért ősszességében pozitív kép alakult ki a Hellcome-ról, akik előtt még hosszú út áll, de az első mérföldkövet azt stabilan lefektették, szóval várom a folytatást.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
