The Arisen
Rising Times (EP) (2015)
Már nem is nagyon tudom, miért vállalkoztam a The Arisen ismertető megírására, illetve tudom: a progresszív death metal címke tűnt izgalmasnak, de még mielőtt valakinek eszébe jutnak kedvenc bandái, tegyük hozzá, a progresszív jelzőt sokan szeretik manapság brutálisan megerőszakolni, ami komoly bűntény. Hogy mit kellene jelentenie, azt már többen, több helyen írtuk már; elég ha valaki egyszerűen megnézi a szó jelentését, máris világossá válik. Hogy a francia The Arisen mit ért progresszív alatt, az viszont világos. Azt, amit sokan mások: témahalmozást, lélek nélkül.
 

A Rising Times a zenekar pályafutásának első EP-je, ők maguk 2014-ben döntöttek a banda megalapítása mellett, és mondhatom, korhű csapatról van szó, mind a zene, mind a megjelenés tekintetében. Már hírszerkesztéskor is többször feltűnt, hogy a metalcore és a deathcore megnevezést bizonyos zenekarok igyekeznek elkerülni, annak ellenére, hogy zenéjük ahhoz áll a legközelebb. Ha már valamelyik banda szimplán csak metal címke alatt fut, már messziről gyanús, hogy rejtegetnek valamit, és azt akarják lenyomni a torkomon, amit nem emészt meg a gyomrom. Mintha ők maguk is szégyellnék azt, amit csinálnak, vagy egyszerűen tudják, hogy a metalcore/deathcore plecsni sokakat elriasztana, még azelőtt, hogy esélyt adnának a zenekarnak. Ha távolságban mérnénk azt, hogy mennyire áll közel egy adott műfaj egy-egy zenekarhoz, akkor The Arisen a deathcore oázis felé haladva jutna leghamarabb vízhez, ha szomjasan bolyongana a sivatagban.

A fenti állítás elsősorban az énekre igaz. Van, akinek bejön ez a fojtott acsarkodás, én azonban nem tartozom ehhez a táborhoz. Zeneileg igen komplex dolgokat művelnek, a ritmusszekció előtt le a kalappal, nemcsak a dobos, de a bőgő is néha egészen nyakatekert dolgokat produkál. A hangszerekkel tudnak bánni, akárcsak a szakács a késével, de az még nem garancia arra, hogy az étel finom is lesz.


 
Kezdjük az erényekkel. A hét dal közül a legötletesebb az Exodus, erre készült a szöveges videó is. De a rövidke Winds of Mesopotamia keleties témázgatása is tetszetős, bár elég sekélyes. A Halfway from the Sun megoldásai is többet mutatnak puszta lélektelen ujjgyakorlatnál, említésre méltó témák kerülnek elő, beteg bőgőfutamok, dinamikus riffek és egész jó szólók. Körülbelül ennyi. A Mnemesis és a Massive Thievery már átlag alatti témahalmazok, utóbbiban zajlik is az esztelen önkielégítés rendesen. Ezekben a szerzeményekben található az EP mélypontja is, ugyanis dallamos(nak szánt) énekkel is megpróbálkoznak a fiúk, de a végeredmény enyhén szólva is borzalmas. A fickó semennyire nem tud énekelni, a hideg kirázott a hangjától, ahányszor csak végighallgattam. Ezzel nálam egy teljes pontot elherdáltak.



A leginkább death metalos megközelítés az Apocalyptic Madnessben található, ahol a Benighted dalos pacsirtája, Julien Truchan tiszteli meg a zenekart hangjával… hiába. Az égvilágon semmit nem javít a színvonalon ő sem, ez a nóta nem oszt, nem szoroz.

Kizárólag a kritika kedvéért pörgettem le négyszer-ötször a CD-t, de azt azért el tudom képzelni, hogy akik a progresszív death metalt a zenekarhoz hasonlóan értelmezik, többet látnak majd a Rising Timesban, mint én.
The_Arisen_Rising_Times_EP_2015
Kiadó:
Stílus:
progresszív (?) death(core) metal
Értékelés:
 
Pont
: 5 / 10
 
Külalak
: Átlagos
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Theatre of Vampire
2.Exodus
3.Mnemesis
4.Winds of Mesopotamia
5.Halfway from the Sun
6.Massive Thievery
7.Apocalyptic Madness (bónusz dal)
Írta:
farrrkas
2015. december 27., vasárnap, 00:39
Facebook:
Koncertek
The Rise of Chaos World Tour 2018
január 21.,
Barba Negra
Cryptoriana World Tour
január 21.,
A38 Hajó
European Pilgrimage Tour Part III.
január 22.,
A38 Hajó
Gods Of Violence Tour
január 26., 18:00,
Barba Negra
British Punk Invasion
február 2., 17:00,
Barba Negra
Downfall of Gaia, Hamferđ
február 9.,
Kvlt
továbbá
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.037 seconds to render