Aztán kapott még esélyt és a hallgatások során kezdett kinyílni, és – azt nem mondom, hogy feltétlen csodálója lettem, de – egy jó nótákkal teli lemezt készítő csapatot ismertem meg az olasz srácokban.
A csapat a saját stílusát heavy rocknak titulálja, ami elég találó is. Persze sok-sok más íz is keveredik bele, hard rocktól groove-os, tördelt ritmusú, néhol jazzes dolgokon át az amcsi rádiórockig, viszont a SOAD hatás szinte nyomtalanul a múlté lett (vagy annyira a mélyre került, hogy szinte észrevehetetlen).
Másodikra ráadásul koncept lemezt is gyártottak, amin hazájuk északi részén 2012-ben történt földrengés és annak elszenvedőinek élete a központi téma.
A szöveges videóval is megtámogatott Freak kezdése a korai Black-Out-ot idézi néhány röpke pillanatig, ám hamar elillan az érzés. Átadja a helyét egyfajta post grunge, – a promó lap szerint – alternatív (?) metalnak nevezett muzsikának. Zúzós, lehangolt gitárok és himnikus ének. Érdekes elegy, de nem mondanám, hogy korszakalkotó. Ez talán az egyetlen hibája a teljes lemeznek…
A harmadikként érkező Bricks and Concrete meg a Swagger lemez képében egy – számomra – hatalmas klasszikust készítő Gun zenekar munkásságát idézi. Modern hard rock ez a javából. Hasonló a záró This Is Not The End is.
A Colors meg prog rockos ízekkel operál. Nekem a Spock’s Beard direktebb dolgait is felidézi.
A Deconstruction meg kicsit indusztriális hangulatokkal próbál rabul ejteni. Mintha a Fear Factory is beugrana párhuzamként. Meg van benne egy kicsit “őrült” szóló is.
Nyilván ezek kiragadott példák. Másnak biztos mások jutnak eszébe. Bennem az fogalmazódott meg, hogy még mindig kissé sok a párhuzam. Igaz, ezek inkább csak – nevezzük így – hatások és nem másolás folyik.
Ebben látom amúgy az előrelépés lehetőségét is, mert ha a már meglévő dalírói vénát és dallamérzékenységet még kissé több egyéniséggel tudják vegyítene, – mert azt nem szabad elhazudni, hogy itt azért sok olyan is hallható, amivel az elmúlt évtizedben találkozhattunk – akkor akár nagy dolgok is születhetnek az olasz csapat műhelyében, tekintve, hogy mekkora előrelépés történt az előző albumhoz képest. A harmadik lemez – közhely tudom – majd megmutatja.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
