Ezt már szeretem!Manapság meg kell becsülni, ha egy banda mer kísérletezni, új utakat kitaposni. Még akkor is, ha a végeredmény nem 100%-os. Az egyediségre való törekvés nálam becsülendő, főleg akkor, ha ettől nem válik öncélúvá, élvezhetetlenné a produkció. Az izraeli Shadow Rebels kitűnő példa erre. Oversleep Hurricane címmel jelent meg második nagylemezük, ami stílusilag a progresszív grunge jelzővel illethető. A trió felállásban működő banda a Stone Temple Pilots, Pearl Jam, Soundgarden nevével fémjelezett muzsikát próbálja ötvözni a leginkább a Rush világát idéző prog. rockkal. Kiadójuk bandcamp oldalán három nóta érhető el tőlük, és azok alapján az ugrott be, hogy olyan a zenéjük, mintha a Hear in the Now Frontier korszakos Queensryche tolná, csak épp jóval színesebb, változatosabb, előremutatóbb formában. A Wicked Boy II zsenialitása miatt vállaltam a recenzió megírását, és ha bár a komplett korong nem hozza egységesen azt a magas színvonalat, mégis örülök annak, hogy megismertem a Shadow Rebels-t!
Figyeljétek, ebben a számban milyen mesterien követik egymást a dolgok.
<a href=”http://metalscraprecords.bandcamp.com/album/shadow-rebels-oversleep-hurricane”>SHADOW REBELS "Oversleep Hurricane" by Metal Scrap Records</a>
Stone Temple Pilots ízű riff, majd ének, aztán középtájt egy hármas gitárszóló, előtte/alatta pedig keleties hegedűdallamok. A szóló első fele jazzes, a második rockos, az akusztikus harmadik meg latinos. Aztán visszatér a főtéma. Bravúros!
De kezdjük az elején!
Szitárral és ütősökkel kezd a You Don’t Feel Good!, Michael Rosenfeld hangszíne, stílusa néha kísértetiesen emlékeztet Geoff Tate-ére. Egyébként az énekes/basszer játszik még szitáron, hegedűn, billentyűs hangszereken, tamburinon, udu(lélek)dobon, meg még néha gitáron is. Rony Safaraliev a szólógitáros, Stalik Istaharov pedig a dobos. A címadó nóta lebegős, effektezett kezdése, továbbá az énektéma kapcsán a The Cult neve is beugrik. Hangulatos szerzemény, pazar gitárszólóval. Féltávot követően begyorsul, a lábdobot is megdolgoztatja Stalik, majd visszazökken a normális kerékvágásba. Igazi pszichedelikus trip a Fly! indítása, újabb gitár és basszusgitár effekttel. Aztán persze rálépnek a torzítóra is.
A Let’s Just Get Naked! egy játékos darab, újabb erős Queensryche párhuzammal. A gitárszóló alatti funkys témázgatás, majd a tapsos, dobszólós etap nagyon feelinges! Hangzás szempontjából is rendben van a „túlaludt hurrikán”. Szépen, természetesen, dinamikusan szól a lemez. A manapság divatos steril, műanyag, természetellenes egyenhangzások között üdítő kivétel ez a sound! Az első nótához hasonlóan szitár&perka kombóval indít a leghosszabb tétel, a Rifleman. Hangulatos leállós rész, bejátszott híradós intermezzo ide, vagy oda, úgy érzem nem sikerült maximálisan megtölteniük tartalommal ezt a közel hét percet. A Wicked Boy II előtt és után lévő dalok sem rosszak, bár kissé elhalványulnak e remekbe szabott darab közvetlen szomszédságában.
Összességében elmondható, hogy egy reménykedésre okot adó fúziós albumot rakott le az asztalra a Shadow Rebels. Ha nem is lett tökéletes az Oversleep Hurricane, egyedi hangzásvilágú és élvezetes muzsikát rejt. Grunge és/vagy progger arcoknak erősen ajánlott!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
