Nagyon szimpatikus, amikor egy kiadó a minőséget felismerve ment meg a feledésbe igyekvő bandákat, lemezeket. Ezt tette most a Satanath Records a Bestial Deform 1996-os, eredetileg csak kazettán megjelent albumával, a Bellum Contra Omnessel is. A szentpétervári zenekar ugyan ma is aktívnak van jelölve, sőt, 2014-ben egy frissnek mondható EP-vel is jelentkeztek, munkásságuk mindennek ellenére letudható 4 nagylemezzel, ami azért 90-től számítva nem túl nagy teljesítmény szaporaságot illetőleg. Pedig az albumokat mohón bezabálta az értő közönség, old school, technikás death metaljuk az orosz undergroundban igazi kuriózumnak számított, de mivel már másolt kazettán is nehéz volt beszerezni, a kiadó támogatásával ismét belevethetik magukat tekervényes dalaikba a rajongók. A kiadvány új köntösben, új logóval lett ellátva, némileg a hangzáson is pofoztak, de azért igencsak érződik a lemezen, hogy nem mai példány. Zeneileg házasítható a korai Death lemezekkel, a finn Mordicussal, bár sokkal inkább van északias íze, mintsem amerikai.
Az alig fél órás lemez némi misztikus hangulatfokozással nyit, utána pedig 9 remek death metal dal követi egymást a rövid befejezést leszámítva. A dalok átlagosan 3-4 percre veszik igénybe hallójáratainkat, de hiányérzetünk nem támad közben a hosszúság miatt, mert ezt az időt egészen jól kitöltik tartalommal. Minőségileg pedig pont, hogy nem jellemző az ingadozás és változás, így stabil lábakon álló, vérbeli death anyagot kapunk. A változatos tempókat a régies kripta-hörgés egészíti ki, ami a zenekar agyának is tekinthető énekes-gitáros Kirill Ulanenkovnak köszönhető, rajta kívül már mindenki le is cserélődött a zenekarban. Uralkodása azonban maradéktalan mind a mai napig, elég csak belehallgatni az idei évre ígért visszatérő lemezbe ennek igazolására.
Az alig fél órás lemez némi misztikus hangulatfokozással nyit, utána pedig 9 remek death metal dal követi egymást a rövid befejezést leszámítva. A dalok átlagosan 3-4 percre veszik igénybe hallójáratainkat, de hiányérzetünk nem támad közben a hosszúság miatt, mert ezt az időt egészen jól kitöltik tartalommal. Minőségileg pedig pont, hogy nem jellemző az ingadozás és változás, így stabil lábakon álló, vérbeli death anyagot kapunk. A változatos tempókat a régies kripta-hörgés egészíti ki, ami a zenekar agyának is tekinthető énekes-gitáros Kirill Ulanenkovnak köszönhető, rajta kívül már mindenki le is cserélődött a zenekarban. Uralkodása azonban maradéktalan mind a mai napig, elég csak belehallgatni az idei évre ígért visszatérő lemezbe ennek igazolására.
De maradjunk egyenlőre a dicső múltnál, ami véleményem szerint annyira azért mégsem fényes. Az anyagra akkor és most is a hangzás nyomja rá a bélyeget, hiába temetői a hangulat, ha a finom dolgokat sokszor csak sejteni lehet a háttérben, de füllel kivenni már alig-alig. A klasszikus témavilág sem épp friss már, a háború-halál-utálom az egyházat hármas minden dalt átitat és nem a leglíraibb módozatban. A lemezen ugyan teljes az összhang a zenészek között, az egyeduralmat nem tűrve a kiadás után évekig jegelve lett a felfelé ívelő pályára állt zenekar és végül megmaradt kultikusnak, mintsem ismertnek. Ha kevésbé ismered a műfaj orosz színterét, mindenképp fülelj bele, a kiadvány fizikai formában csak 500 példányban jelent meg, de a kiadó bandcamp oldalán a felesleges zárást és intrót lehagyva teljes egészében meghallgathatod. Személyes kedvenccé egyébként a kor minden tulajdonságát, hangulatát magán viselő Before The World Was Made vált, amihez igazi retró videót is előkukázott a kiadó.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
