Satanic Assault Division
Kill The Cross

(Satanath Records • 2015)
boymester
2016. március 14.
0
Pontszám
9

    Nemrég a hangpróba hozzászólásai között igencsak elszabadultak az indulatok, mikor mindenki saját vallások iránti nézeteiről adott hírt, gyakran borsot törve az épp ellentétes véleményen lévő orra alá, csak hogy a markába nevethessen annak ingerült reakcióin. Tény és való, én sem lógtam ki a sorból, de mindez eltörpülhet a beszédes nevű Satanic Assalult Division nevű zenekar új lemezének csodálatos borítója mellett. Tény, hogy ocsmány egy külcsínnel van dolgunk, de jelen esetben tökéletes tarsolyt nyújt annak az istenkáromlásnak és vallásellenességnek, amit ez a vidám kis társaság azért igényesen felpengetett a lemezre. Félretéve tehát minden külsőséget és témaválasztást, nincs más dolgunk, minthogy lefeküdjünk a lemeznek és hagyjuk, hogy laposra hengereljen minket. 
    A Kill The Cross a dán zenekar második nagylemeze, így már elvárhatunk tőlük némi minőséget viselt dolgaik ügyében és azt kell mondjam, ezt meg is kapjuk. Félelmetes, hogy a zenekar milyen energiákat tud mozgósítani, az pedig még engem is meglepett, hogy mindezt 56 percen keresztül képesek is fenntartani, pedig az ilyen impulzív gyűlöletbombák általában kisebb adagokban fogyasztva szoktak nagyot ütni. Azt azért illik megemlíteni, hogy a lemez végén szereplő rövid feldolgozás a feleslegesség tökéletes mintaképe…Kinyilatkoztatásuk nyelve nem lehet más, mint black metal, annak is a mocskos, 90-es években diplomázott formája egy egészen emészthető formában. A lemezen viszonylag rövid, átlagosan 3-4 perc körüli dalok mozognak, de időnként hosszabb lélegzetvételű szerzemények is tiszteletüket teszik. A 14 tétel esetében ténylegesen dalokról beszélhetünk, ami miatt nem kerülhetjük el azt sem, hogy bizony dallamok is szerepet kapnak a kiadványon, de azért ne számítsatok egy Justin Bieber kópiára, inkább csak jól elkülönülő, nagyon igényesen kitalált fekete misére, ahol komoly szerepet kap minden hangszer és természetesen az igazi, „szívből utálom a képed” stílusú károgás, amit szintén sikerült egészen változatos formában tálalni. Amivel azonnal leveheti a feketefém hívőt a lábáról a kiadvány, az a dalokban munkálkodó már-már szemtelen energia, amit a szokásos atmoszférikus, jajj de eltévedtem a sötét erdőben féle északi black metal helyett egy sokkal inkább extrém, adrenalindús gondolkodásmódnak köszönhetünk. Hogy tiszta legyen a dolog, álljon itt a legelső fülbemászó szerzemény, a Destroying The Temple Of God.

http://www.youtube.com/watch?v=gfgGjZ1berk&

    Mielőtt azonban azt hinnétek, hogy ezen a szinten kalapálnak végig 14 dalt, azt kell mondjam, szerencsére nem erről van szó. Minden tételbe sikerült valami finomságot csempészni, legyen az egy közösen kántálható átok, vagy egy velős riff, csípős szóló, emellett a tempókat is folyamatosan változtatják, így a sötét lassulásokkal nászra kelő darálások és középtempós menetelések is mindig jól tudnak esni. Be-becsúszik itt az atmoszférikus vonal, a doom, időnként a black ‘n’ roll, az egyetlen változatlan tényező az energia és a látszólag klasszikus sablonokból építkező frissesség.
    Így tudok elképzelni egy vidám, lélekből játszott lélektelenséget, amit leginkább nagy hangerővel tudok ajánlani mindenkinek. Mivel az összes dal egyéni, okosan ficánkoló kis féreg, ezért nem érdemes kiemelni egy tételt sem, fogyasztása egészben ajánlott a kiadó bandcamp oldalán. 
SzegeDEATH fest. 7. SzegeDEATH fest. 7.
május 16.