Grand Mexican Warlock
III

oldboy
2016. május 3.
0
Pontszám
9.5

 
A GMW első és második nagylemezének megjelenése között négy esztendő telt el. Ehhez képest a Hell Sweet Hell folytatására feleannyit kellett várni. A cím nélküli korongra mindenki csak úgy hivatkozik, mint Grand Mexican Warlock III. Persze az albumok cím helyett sorszámmal való ellátása nem új keletű, emlékezzünk csak mondjuk az első 4 Led Zeppelin-re. Akiket rögtön megidéznek a Main Stage (Nagyszínpad, nagyszínpad! :P) kezdésével, amely az Immigrant Song főtémájának lelassított, kicsit átszabott változata. De ne szaladjunk ennyire előre! Lássuk, elődeihez képest milyen lett a III! Rövidebb, szellősebb, poposabb, nyugisabb. Már a stílusmeghatározással is gondban vagyok, hisz a progresszív rock skatulyába sem tudnám egyértelműen beilleszteni a friss szerzeményeket. Bár akadnak jócskán fogós, slágeres dalok, megoldások, de összességében nem popzene (még) a GMW által játszott muzsika. Úgyhogy legyen a legtágabb értelemben vett rockzene, amiben per pillanat utaznak. Mondjuk tök mindegy minek hívjuk, a lényeg, hogy egy valamiben teljesen megegyezik az előző kiadványaikkal, ez pedig a magas minőség. És szerintem ez a legfontosabb. Az, hogy ezúttal a pszichedelikus, lebegős vonal, a letisztult dalszerkezetek dominálnak, csupán másodlagos. Akadnak rockosabb, zúzósabb dalok, dalrészletek is természetesen, de valóban nem azok vannak túlsúlyban.

A dob+ a basszus zeppelines lüktetésével indít a Main Stage, majd egy középtempós, néha kicsit felpörgő, de alapvetően kimérten csordogáló nótává fejlődik, melynek a refrénje akár soul-osnak is titulálható. Biztos lesznek, akik simán lenyálasozzák, de szerintem pont az a lemez egyik legnagyobb erénye, hogy bár gyakran a giccshatáron lavírozik, mégsem fordul át abba. Kiváló példa erre a Red Hot Chili Peppers újkori slágereire hajazó Hummingbird, ami egyértelműen popdal, mégsem feszengek hallgatása közben, ellentétben mondjuk Flea-ék egyes számaival (pl. Snow). De az abszolút kedvencemnek számító Vexed sem keménységéről híres, hanem különleges hangulatáról. Süt a lemezből a felszabadultság, a görcsmentesség érzése. Persze csak a srácok tudják miként zajlott a dalírás, de számomra úgy tűnik, hogy gördülékenyen mehetett. A melankolikus darabok, tónusok ellenére végig egyfajta pozitív aura lengi körbe ezt a háromnegyed órás anyagot. Horváth Attila pedig egy meseszép hangzást kreált hozzá, amely él, lélegzik, körülölel. A Vexed ritmusszekció uralma még jobban érvényesül ezáltal. Bár igazság szerint az összes szerzemény a dobra és a basszusgitárra épül, a gitár és a billentyű ezúttal másodhegedűs szerepkörben tetszelegnek.
Ebben is párját ritkítja a GMW, hisz az általános nézet szerint az igazi rockzenében a gitár dominál. Ők meg most szépen bebizonyítják, hogy nem feltétlenül. Persze jelen van Lac gitárja, csak kevésbé nyomatékos formában. Azaz nem riffel állat módjára, ritkán lép rá a torzítóra, ellenben okosan bánik az effektekkel, és több stílusból merít a játéka, a jazz-től a stonerig. A pszichedelikus tripként kezdődő 00.0% bizonyítja talán legfényesebben mennyire színesen játszik. Hegyi Áron Rhodes zongorájának szintén komoly szerepe van a csapat sajátos, egyedi hangzásában.
A The Cycle a lemez leglendületesebb nótája, bár az utolsó harmadába beépítettek egy leállós etapot. Zoli végig ihletetten énekel, ráadásul a kiejtése is tökéletes. Többször leírtam már korábban, de újra megállapítom, hogy a Grand Mexican Warlock minden tekintetben nemzetközi színvonalú zenekar. Ha nem tudnám, hogy magyarok, az albumaik alapján nehezen találnám ki. A Babou dobseprűs témái, a Disillusioning misztikus kezdése, majd Patton-os, torzított énekes megőrülése egytől-egyig zseniálisak.

Szóval ezúttal sem nagyon találok fogást az aktuális GMW nagylemezen. Hacsak azt nem, hogy bandcamp oldalukon csupán 4 dal van fenn a lemezről. Remélem hamarosan fölkerül a másik 4 is, de aki ezt nem bírja kivárni, rendelje meg a lemezt CD-n, kazettán, vagy vinyl-en. Ízelítőnek persze ezek is megteszik:

<a href=”http://grandmexicanwarlock.bandcamp.com/album/iii”>III by Grand Mexican Warlock</a>