Chile fenegyerekei nem ma kezdték a pályájukat, hiszen a zenekar 2006-ban jött létre, majd a 2011-es feloszlást követően 4 éve állt össze újra. Korábban számos demót is kiadtak, de az áttörés mégsem jött össze nekik, egészen 2014-ig, amikor egy próbatermi felvételekből összeállított EP-vel jelentkeztek ismét. A Metal Heritage az első nagylemezük, halljuk hát!
A röpke intrót követően az album nem dob rögtön a mélyvízbe, kezdésként inkább egy hagyományosabb, speedesebb nótával indít. Majd ezt követően elkezdi kimutatni a foga fehérjét a második dal lehengerlő erejű riffgyárával, amit egy dallamos gitárszóló ékesít.
Egy-egy pillanat erejéig a zsengekori Thomas Such (azaz Tom Angelripper – Sodom, Onkel Tom, Bassinvaders, Dezperadoz) urat juttatják eszembe, és még ha a két ordibátor énekes nem is teljes egészében egyforma síkon mozog, úgy gondolom, hogy Raúl hangja mindenképp a német mészároshoz áll a legközelebb.
Itt-ott feltűnik egy-egy Bay Area hatású riff is, de a reszelő dallamok mellett a legkevésbé sem találkoztam olyannal, ami túlzottan ismerős lenne egy-egy másik banda eszköztárából. A csapat stílusa főként a német irányzat képviselőit juttatja eszembe (Deathrow, Kreator, stb.) Legnagyobb meglepetésemre a tekintélyesre kevert basszusgitár nem csak magányosan pötyög, hanem szólókat is játszik, méghozzá egész jókat! Ha már szólókról esik szó, akkor mindenképp meg kell említenem, hogy a gitárszólók nem kifejezetten a thrash metal világából ihletetett darabok, sokkal inkább egy speed-thrash átmenet, egy jó adag klasszikus heavy utánérzéssel.
A Dangerous zenéjébe beleágyazott, átgondolt részletek kiszínesítik az összképet, ezt a lemezt hallgatva egészen biztosan nem csak egy töménytelen, izgalmas zenei részletektől mentes riffcunamit kap az, aki rászánja az idejét.
Egy-egy pillanat erejéig a zsengekori Thomas Such (azaz Tom Angelripper – Sodom, Onkel Tom, Bassinvaders, Dezperadoz) urat juttatják eszembe, és még ha a két ordibátor énekes nem is teljes egészében egyforma síkon mozog, úgy gondolom, hogy Raúl hangja mindenképp a német mészároshoz áll a legközelebb.
Itt-ott feltűnik egy-egy Bay Area hatású riff is, de a reszelő dallamok mellett a legkevésbé sem találkoztam olyannal, ami túlzottan ismerős lenne egy-egy másik banda eszköztárából. A csapat stílusa főként a német irányzat képviselőit juttatja eszembe (Deathrow, Kreator, stb.) Legnagyobb meglepetésemre a tekintélyesre kevert basszusgitár nem csak magányosan pötyög, hanem szólókat is játszik, méghozzá egész jókat! Ha már szólókról esik szó, akkor mindenképp meg kell említenem, hogy a gitárszólók nem kifejezetten a thrash metal világából ihletetett darabok, sokkal inkább egy speed-thrash átmenet, egy jó adag klasszikus heavy utánérzéssel.
A Dangerous zenéjébe beleágyazott, átgondolt részletek kiszínesítik az összképet, ezt a lemezt hallgatva egészen biztosan nem csak egy töménytelen, izgalmas zenei részletektől mentes riffcunamit kap az, aki rászánja az idejét.
Mindez véleményem szerint annak köszönhető, hogy a chilei arcok nem dőlnek be a manapság is divatos féktelen erőszak és sebesség jellemezte thrash trendeknek, hanem sokkal inkább egy hagyományosabb, érezhetően speedes irányt képviselve igyekeznek hajrázásra bírni. Vitán felüli, hogy a teljes mértékben hiteles old school hangzással ellátott Metal Heritage száz százalékig az, amit a címe is sugall: a metal valódi öröksége!
Ennek az albumnak a képében a legtöbb old school műfajt viszonthallja az ember, ügyesen thrash-be ágyazott keretben. Szerintem ennél jobb ajánlásra nincs szükségük!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
