A Seta és a molylepkés brigád után itt egy újabb zenekar, a Waste Pipes. Na, ők pontosan beleillenek az Atomic Stuff és alvállalatai portfóliójába. Hisz ezen istállók legtöbb versenyzője ilyen-olyan múltidéző, retro műfajban alkot. Vannak, akik a glam, a grunge, azaz a ’80-as, ’90-es évek szellemiségét, zeneiségét próbálják feleleveníteni, mások pedig még régebbre nyúlnak, a ’60-as, ’70-es évek tájékára. A WP legénysége épp ezt teszi. A Fake Mistake egy 9 nótás, 31 perces retro/vintage rock album. A csapat saját bevallása szerint blues és funky gyökerekkel bír, ami érződik is dalaikon.
Az átlagban 3 perces számok alapvetően vidámak, mozgásra, táncra késztetőek. A hangzás is kellően hagyományőrző, organikusan, arányosan szól a korong. Chris orgánuma is jellegzetes, a hőskor nagyjaihoz hasonlóan ő is előszeretettel kalandozik magas tartományokban. Szerencsére nem csak hangszíne élvezetes, de képes fogós dallomokat kreálni. A Fire Below nálam a favorit ének szempontjából. Mind a versszakok, mind a refrén ülnek. A klipesített Stay the Night sem rossz, bár engem kicsit a Jóbarátok főcímdalának lötyögésére emlékeztet… 😀
Na jó, annál azért keményebb, dögösebb ez a tétel, a gitárszólója pedig kifejezetten pofás! Annak ellenére, hogy nincsenek bődületes riffek, a két gitáros teszi a dolgát tisztességgel. A ritmusszekció alapozása szintén figyelemre méltó, feelingesen játszanak. A The Loser Song-ban érdemes odafigyelni Lava bőgőzésére! A Chaos címével ellentétben egyáltalán nem kaotikus. A szellős, középtempós kezdést követően keményebb, pörgősebb irányba fordul a nóta. Majd féltávnál beiktatnak egy leállós részt Boe fajin tamozásával. A For All the Time We Waste a lemez leggyorsabbja. Chris orgánuma, énektémái miatt még az Ignite/Téglás Zoli neve is beugrik. A Not Enough líraként indul, aztán belecsapnak a húrokban, zúznak a torzított gitárok. Persze később a verzékben újra előjön a balladisztikus vonal, szóval összességében egy fél, vagy power lírai dalról beszélhetünk. A kisördögös szám hangszerelés tekintetében szinte mindent visz, iszonyat húzása/lüktetése van. Ha a gitárok vastagabban, metalosan szólnának, akkor biza Volbeat-nek is hihetnénk. Legalábbis zeneileg. A Bad Growing-gal zárják a lemezt, egyben ez a leghosszabb nóta, próbálták is grandiózusra venni a figurát, több-kevesebb sikerrel. Maradjunk annyiban, hogy nem ez a kedvenc szerzeményem…
Rosszat nem tudok mondani a Waste Pipes albumára, autentikusan tolják a rock’n’roll-t, tudnak jó dalokat írni, szórakoztató, amit művelnek. Csak hát az a mágia hiányzik a muzsikájukból, ami az alapbandáknál még adott volt. Nyomokban azért megtalálható, de nyilván nem ők lesznek az új Led Zeppelin…
Ennek ellenére szívesen elmennék egy kis klubbulijukra, mert ez a fajta zene élőben az igazi!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
