Hatevömit
Necrövömit (EP)

(Satanath Records • 2015)
farrrkas
2016. június 18.
0
Pontszám
2

Mire számíthat az, aki egy Gyűlölethányás nevű terrortrió Nekrohányás című kiadványát tartja a kezében? Nos, zsákbamacskára nem. Főleg, hogy a magát vomit metal bandának tartó gyülevész kompánia igyekszik elkerülni minden olyan szempontot, amit értékelni tudok a zenében.

A borító már önmagában elég beszédes, a bookletben található bandafotó pedig tovább fokozza a rossz előérzetet. Röhejes falfirka, gázmaszk, az énekes ökölbe szorított kezébe utólag belerajzolt pentagram, stb. A gitáros nadrágján látható Deströyer 666 logó az egyetlen pozitívuma a képnek. Egyértelmű, hogy a címekben feltűnő sok „ö” betű nem a Motörheadet, hanem az említett ausztrál zenekart próbálja utánozni. De bárcsak így tenne, akkor talán valamilyen épkézláb ötletet, témát is sikerült volna összelopkodnia a török csapatnak, mert ez a hatszámos EP semmit nem tartalmaz, amit komolyan tudnék venni. A Deströyer 666-tól pedig olyan távol állnak, mint egy szalagra rögzített láncfűrészes favágó brigád. Az Unholy Nuklear Terroristnak keresztelt gitáros/basszeros végig hű marad a nevéhez, valóban a zene ellen elkövetett terrorizmushoz áll közel az, amit Damnare és Revolt bűntársával közösen összecsörömpölnek.

Káoszt, mocskot, pusztítást, perverziót, okkult gondolatokat, miegyebet hitelesen is ki lehet fejezni, ha jó dalokat írnak mellé, viszont a Necrovömit zajongáson kívül nem tud egyebet felmutatni. Én kimondottan nem szeretem, ha valaki igénytelen, még akkor sem, ha az része a középső ujjukkal (képletesen) hadonászó bandatagok köpök-a-világra hozzáállásának. A Necröpervertör rögtön az elején megmutatja, mihez adja a nevét a Hatevömit nevű galeri. Nevetségesen amatőr rikácsolás, a számcím idétlen ismételgetése, nulla zenei alap, monoton tekerés és egy roskatag tákolmány képét megelevenítő hangzás, egyszóval: hulladék. De van itt death metalosabb hangvételű nóta is, noha a csapnivaló végeredmény ehelyt is szemet szúr. A Malignance of Torturer című éktelenül pocsék atrocitást le sem tudták zárni rendesen. Olyan, mintha egy kazetta másolása közben hirtelen lenyomná az ember a „stop” gombot, és ez belehallatszana a felvételbe. Ha a WC-t húzták volna le és vették volna fel, akkor is jobb véleménnyel lennék. A Total Contamination című „dal” a többihez hasonlóan fabatkát sem ér, sőt, ha lehet, még az előzőeknél is jobban kimeríti az alkotói meddőség fogalmát. Az ezt követő hangzavar, akárcsak a teljes kislemez, leírható egy zeneiséget hírből sem ismerő, vagy ismerni nem akaró bagázs lármájaként.

<a href=”http://symbolofdomination.bandcamp.com/album/sodp026-hatev-mit-necr-v-mit-ep-2015″>SODP026: Hatevömit – Necrövömit [ep] (2015) by Symbol Of Domination Prod.</a>

Szándékosan nem death/black formációként utalok rájuk, mert óvakodni szeretnék attól, hogy valaki, aki netán most ismerkedik a műfajjal, ezzel a fércmunkával azonosítsa az egész stílust. Akinél viszont az igénytelen zajongás nem ütközik a zenéről alkotott elképzeléseibe, vagy esetleg a hányás metal kifejezést nagy poénnak találja, az bátran ölelje keblére a törökök szóban forgó kiadványát. Ahonnan én nézem a dolgokat, a Necrövömit nem más, mint ötletek abortuszából született végtermék. Börzalmas.

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.