A soproni Drawing az előbbi kategóriába sorolható, ám dalaikban – saját bevallásuk szerint – punk, rap és thrash hatások is tetten érhetők.
A 2008-ban alakult, Nagy Balázs (Bazsi) – ének, Horváth Krisztián (Krisz) – gitár, Homoródi Ádám – basszusgitár és Polgár Benjamin (Beni) – dob alkotta négyes pályája során eddig négy hangzóanyagot (maxi, EP, két lemez) rögzített. Ezen kívül összeratak egy DVD-t is, s valamennyi anyagot le is tölthetitek a honlapjukról.
A banda már a megalakulás évében ráfeküdt a koncertezésre itthon és a szomszédos Ausztriát és Szlovákiát vették célba. Nem maradt ki a hazai pályán megrendezett Volt fesztivál sem, ahol 2011-ben az Agnostic Front-tal, 2014-ben pedig a Hatebreed-del léptek fel.
Egy korszak lezárásaként most egy válogatással jelentkezett a zenekar, melyre tizenhat számot vettek újra, háromnegyed órában megidézve a korábbi anyagaikat.
Tehát mit is lehet írni egy ilyen válogatásról? Azt egyértelműen meg lehet állapítani, hogy ez bevallottan egy összefoglaló jellegű kiadvány, amely jó lehetőség az ismerkedésre azoknak, akik eddig nem találkoztak Bazsiékkal. De talán nem túlzás, hogy a hardcore-t, mint stílust nem ismerőknek is jó lehetőség a barátkozásra, a mélyebb ismerkedésre, ha mondjuk az olyan NYHC bandák érdekelnek, mint a már említett Agnostic Front, vagy a Madball, a Sick Of It All, hogy csak az ismertebbeket említsem. Ha meg ismered és szereted ezeket, akkor meg azért javasolt a hazai színtérről a Drawing.
Nyilván nem találták fel a kereket, de a stílus alapjait, a zenét, a szövegek által közvetített életérzést, életmódot, gondolatiságot pontosan átadják a soproni srácok.
Vannak tipikus együtténeklős (singalong) témák, szélvész hácés nóták, mint a nyitó Szemtől szemben.
De vannak lazább dolgok is, ilyet hallhatunk az Indul a menet című dalban.
Aztán ott a súlyosabb, metalosabb jellegű Tartsd észben, ami nekem inkább a Biohazard-féle tételeket idézi.
Ott van például az összetartozást, a zene szeretetérő szóló A zene harcosai, amihez klip is készült.
De nekem a Zene, család, barátok, hardcore a kedvencem. Ebben találtam meg mindazt, amit a HC kapcsán értékelni és igazán élvezni tudok.
A dalokat itt-ott odaillő filmes bejátszásokkal szakítják meg, illeve egészítik ki. A legjobban eltalált – szerintem – az A mi utunk. Ebben a dalhoz nagyon illő részt sikerült találniuk a srácoknak.
Nyilván jót tett a daloknak, hogy újra rögzítették, mert így egy egységes megszólalást kapunk. A kiadvány borítójára a banda sztorija is felkerült, így azt hiszem, aki most kezdene ismerkedni a Drawing zenekarral egy tökéletes összefoglaló kiadványt kap. A rajongók számára pedig az újravett dalok miatt lehet értékes.
A valogatás jelleg miatt a pontozástól most eltekintenék.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
