The Morningside
Yellow (2016)


Kurt Vonnegut
: Az ötös számú vágóhíd című főműve ihlette a The Morningside legújabb albumát, a Yellow-t. A borítón látható sárga villamos invitálja a főhőst és a zenehallgatókat egy utazásra. Az orosz banda nem ismeretlen oldalunkon, eddigi három nagylemezükről és egy EP-jükről született már ismertető. Ez sorrendben a harmadik kiadványuk, melyet én próbálok bemutatni. Előző, Letters from the Empty Towns című korongjuk kapcsán kifejtettem, hogy a The Morningside a természetből, az erdőből beköltözött a városba. Képletesen szólva. És úgy tűnik ott is maradt. Bár a Yellow zeneileg, hangulatilag erősen visszautal az első két lemezükre. Emellett viszont több poszt és progresszív rockos megoldással élnek rajta, mint eddig bármikor. Magyarán egy kicsit megint újítottak a recepten. Amiért részemről jár a piros pont!

A hét dalos Yellow keretes szerkezetet kapott, ugyanis egy-egy instrumentális darab nyitja, illetve zárja a sort. Az általuk közrefogott 5 szerzemény pedig 3/2-es felosztású. Háromban csak extrém ének hallható, kettőben meg csak tiszta.
A To the Last Point... lebegése, majd csilingelő gitárjai egyértelműen poszt-rockosak. Egyes témák még a Képzelt Városnak is jól állnának. Szépen csordogál a nóta, hogy aztán a 4. perc körül felpörögjön, begyorsuljon. Tipikus posztos szerkezetű darab. A metalhoz nem sok köze van. Akusztikus gitáros akkordbontással indít az As a Pilgrim, majd dallamos doom-death-be vált a nóta. Igor hozza a rá jellemző extrém vokált, a gitárosok pedig a Greg Mackintosh iskola tananyagát mondják fel jelesre. Féltávnál visszatér az akusztikus gitár, befut a villamos és érkeznek a tőlük megszokott dallamos, szinte fütyülhető, roppant minőségi gitárszólók.
Ha tiszta énekkel lenne előadva a dal, akkor jól mutatna a Paradise Lost Icon, vagy Draconian Times lemezén. Az Out of Nest szintén a melodikus gitártémákra épít, bár a szaggatott riffelést sem nélkülözi. A "balalajkázós” játék pedig újból posztos stílusjegy, igaz esetükben autentikus orosz megoldásnak is tekinthető…
Közép tájt a riffek, a szólók, a bőgőtémák mind-mind élményszámba mennek!
A Missing Day kezdését bármelyik stílusalapító "gyászhuszár” alakulat megirigyelhetné! A My Dying Bride, a korai Katatonia, vagy a már említett PL sem tudná jobban csinálni. A fátyolos, enyhén Pink Floyd-ízű tiszta éneket is jól hozza Igor. Gyönyörű nóta!
Csakúgy, mint a szintén dallamos vokállal operáló Clocks.
Kérem szépen, ez a Nikitin "gyerek” megtanult énekelni! A Gilmour-os szóló meg… Csodás!


Az album egészére elmondható, hogy jól kidolgozott, szépen megírt melódiák, harmóniák hallhatók rajta.
Érzések, hangulatok keltéséből/átadásából is jelesre vizsgázik az orosz csapat.

Szerintem azok is tegyenek egy próbát a lemezzel, akik ódzkodnak az extrém vokáltól, mert a Yellow azzal együtt is befogadható. Nálam előlépett a kedvenc The Morningside opusszá.



The_Morningside_Yellow_2016
Kiadó:
Stílus:
Poszt-és prog. rockkal fűszerezett doom/death
Értékelés:
 
Pont
: 9 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.To the Last Point... (06:19)
2.As a Pilgrim (08:07)
3.Out of Nest (07:37)
4.Missing Day (08:02)
5.Depot Only (08:21)
6.Clocks (04:21)
7....Then He Walked (06:03)
Írta:
oldboy
2016. augusztus 11., csütörtök, 13:43
Facebook:
Koncertek
The Rise of Chaos World Tour 2018
január 21.,
Barba Negra
Cryptoriana World Tour
január 21.,
A38 Hajó
European Pilgrimage Tour Part III.
január 22.,
A38 Hajó
Gods Of Violence Tour
január 26., 18:00,
Barba Negra
British Punk Invasion
február 2., 17:00,
Barba Negra
Downfall of Gaia, Hamferđ
február 9.,
Kvlt
továbbá
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.03 seconds to render