A püspökladányi KabinLáz első EP-jéről tavaly írtam, ott megvolt a bemutatás is, szóval a kötelező körökre nem kell időt pazarolnom. Lássuk inkább mi történt a négytagú bandával azóta!
Nos, elég sokat koncerteztek, erről a Facebook oldalukon rendszeresen értesültem, meg gyanítom írták a lemezanyagot is. Aztán 2016 februárja és júniusa között átruccantak a szomszédos Karcagra, ahol Mulicz Zoli (ex-Vale Of Tears, ex-Stardrive) vezényletével fel is vették az első teljes lemeznyi dalukat, aminek keverését és masterizálását is Zolira bízták, aki a záró tételben még szerepet is vállalt.
A tíz tételes Végül helyreáll folytatja az EP-n már bemutatott – talán nem túlzás kijelenteni, hogy – markáns KabinLáz jegyeket mutató muzsikát. A lemezen, amellett, hogy zeneileg is felismerhető stílussal és hangzással bír, szövegileg sem egydimenziós dalok sorjáznak. Van egyfajta melankolikus, befelé forduló, kicsit (társadalom)kritikus hangvétele Papp Norbi szövegeinek, de végeredményben van pozitív kicsengése is.
A jóféle basszuskiállással induló Amiben hiszek számomra az album slágere. Ennek oka talán, hogy ezt tartom az egyik legerősebb szövegű nótának a lemezen, aminek még az üzenetével is maximálisan azonosulni tudok. Ráadásul ezen kívül zeneileg és énekileg is közel hibátlannak tartom.
A címadó tétek egy jó vonszolós, bólogatós téma, ami érdekes gitárdíszítések és erős refrén miatt lett kedvenc. De jellemző a lemez egészére, hogy a szövegek erős képekkel érnek el hatást (nálam legalábbis): “Gyenge még az angyal szárnya/Nem tudja hogy használja”.
A dob-basszus kiállással kezdődő Narkolepszia zeneileg itt-ott The Bedlam, szövegileg meg Nomad emlékeket idéz jólesően.
A Sehogy se’ jó egy punkos, beleszarós szerzemény, ami kicsit talán ki is lóg a lemezről.
A Szédülés számomra halványan Kyuss emlékeket idéz, ősrockos szólóval megspékelve, grunge-os énekkel.
Az albumot lezáró akusztikus tétel pedig kellemesen vezeti le a szűk háromnegyed órás anyagot, s – nekem legalábbis – minden alkalommal kedvet csinál az ismételt hallgatáshoz is. A Lélekben eldúdolt altató c. dalban Papp Norbi énekes ragad akusztikus gitárt, s Mulicz Zolival kiegészülve egy egész pofás nótát hozott össze.
Összegezve ez egy nagyon jó bemutatkozó lemez lett, aminek kidolgozottságához sem fér kétség. Egy-két apróság akad talán amivel nem vagyok maradéktalanul elégedett. Vannak olyan témák, amik innen-onnan ismerősnek tűnnek (inkább csak hangulatukban), de ezeket nem nevezném hiányosságnak.
Amiben én még a további fejlődés lehetőségét látom az az ének. Ugyan a lemez és a dalok hossza, illetve a számsorrend is elég optimális, mégis itt-ott picit egyhangúvá válnak számomra Norbi egyébként jól felismerhető dallamai. Nekem mondjuk javarészt tetszik – főleg, hogy Jakab Imre gitáros is besegít némi durva énekkel három dalban -, de azt is el tudom képzelni, hogy lesznek olyanok, akiknek nem fekszik teljes mértékben az orgánuma. Javaslom az énektémák bátrabb használatát, akár a kísérletezést, vendégek meghívását is.
Van tehát hova fejlődni, de ha koncerten is hozzák ezt a minőséget, akkor szép jövőt jósolok a csapatnak. Hallgassátok meg!
<a href=”http://kabinlaz.bandcamp.com/album/v-g-l-helyre-ll”>Végül helyreáll by KabinLáz</a>
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
