Az új dalokkal tavaly novemberben jelentkeztek a Choose Your Lie címet kapott második lemezen. Ezt a második album kapott most újrakiadást a Send The Wood Music jóvoltából. Október 14-én jelent meg elég beteg képekkel illusztrált digipak csomagolásban, ami a fő dalszerző-gitáros Julien Joliver munkája.
Az Under My Bed úgy nyitja a lemezt, hogy igazából még nem lehet messzemenő következtetést levonni. Kis túlzással amcsi rádiórocknak is tekinthető. Az mindenesetre már itt lejön, hogy a trió nincs híján ötleteknek és azok megvalósításával sem állnak hadilábon.
Bár jó dal a középtempós Crash, a nyúlós énekkel és a vokálokkal, én viszont talán nem ezt választottam volnaklipes dalnak.
A címadó Choose Your Lie szöveges videóval történő megtámogatása már sokkal jobb választásnak tűnik. Ez az AIC/Soundgarden ízekkel átitatott nóta számomra e lemez egyik csúcsa.
Egy túl sűrű szövegű akusztikus bevezető után megint csak a súlyos AIC nótákat (is) idéző téma bontakozik ki a Killing Monsters képében. Ráadásként van benne egy adag country is. Ki hinné ennek alapján, hogy franciákkal van dolgunk…
A Freak Show alapján viszont valamiért érzik az európai íz. Nem tudom megindokolni, de olyan érzés van ebben, ami miatt nem az Újvilág, hanem az Öreg kontinens ugrik be. Talán egy nagyon pici sleaze/punk íz van benne…
Az Epicurean Garden a végtelen síkságokat idéző, szárnyaló, tipikusan amerikai filmek zenéjeként is megállná a helyét, van benne némi STP hangulat, de bele tudok érezni akár Godsmack-et is. A dal a maga majdnem nyolc percével a lemez leghosszabb tétele, de igazából nem lóg ki a sorból, hiszen az 5-6 perces nóták adják a majd egy órányi játékidőt.
Az album legmorcosabb tétele a God and a Gun. Ebben ismét a Godsmack-féle – jobb híján nevezzük így – alternatív metal köszön vissza. Ha rajtam múlna, ezt klipesíteném. És a hossza ellenére simán el tudnám képzelni a rádiókban is.
Az album végére került a nyugis, lassú, elszállós King Without a Sun. Ebben énekel talán a legnagyobbat Jérémy Dourneau, de itt is kisegíti őt vokálokkal a gitáros Nicolas Siré és a basszer Xavier Collard. Itt-ott még stoner csapatoknak is jól álló témák is felfedezhetők.
A lemezt a Killing Monsters akusztikus változata zárja, ami nélkül én simán el tudtam volna képzelni a lemezt, de ettől függetlenül érdekes megközelítés az Alice In Chains EP-ket idéző felvétel, ami talán még jobban megmutatja a banda kvalitásait. Ez speciel nem is újdonság, mert még 2014-ben kislemezen
Az egyéniség talán az, amit hiányolok. Pontosabban fogalmazva, azt kell mondjam, ha egy kicsit merészebben, bátrabban fogalmaznak, a határaikat feszegetni kezdik, akkor egész jópofa dolgokat kaphatunk majd a francia srácok műhelyéből.
Addig is ajánlom a grunge fősodrát kedvelőknek, valamint a modern rocknak nevezett csapatok hívőinek a Choose Your Lie-t.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
