A 2014-es reinkarnálódott vagy inkább újraformálódott csapat – én legalábbis úgy érzem – most állt igazán a saját lábára. A Márványmenyasszony címet viselő új lemez tucatnyi dalát ugyanis már teljes egészében ez a négyes írta meg.
Sőt, amellett hogy Cicó jegyez minden szöveget, még a felvételekben is benne van a keze.
A grafikai munka megint szemet gyönyörködtető, ahogy a Hotel Polimernél, úgy itt is Bödecs András munkája teszi kerek egésszé az élményt.
Mert bizony élményt nyújt ez a tizenkét dal. Ha kategorizálni kell, akkor bátran nevezhetjük csak és kizárólag rocknak a Nomad dalokat. Van ebben persze keménység, mélység, de könnyed játékosság, sőt, ha úgy tetszik még popularitás is. Nyilván hiba volna a Bedlam időket visszasírni, vagy akár számonkérni, hisz ez már egy következő fokozat, evolúció, ha úgy tetszik. Változott a környezet, változott a felállás, változtak a tagok is…
Az utolsó katona a címe alapján talán a záró tétel is lehetne, de nagyon jó helye van nyitóként. Igazi lendületes Nomad szerzemény, s a szövegével is elégedett vagyok. Ez amúgy az egész anyagra is igaz.
A Boldogság felügyelő viszont az a dal, amivel sehogy sem tudok megbarátlozni. Találok benne olyan témákat, szövegrészeket, amikkel sikerül, de egészében nekem valahogy kilóg a lemezről. Ennek ellenére a tempója miatt simán el tudom képzelni, hogy élőben akár be is jöhet. … aztán lehet, hogy pont a tempó az, ami miatt nem működik nálam… Marci viszont vitán felül nagyot énekel benne.
Jól is jön az ezt követő Húzz fel magadhoz, ami visszavesz a tempóból, és van egy különleges megnyugtató lüktetése.
A szerelem ilyen szerintem klipért kiált. Persze nyilván földhöz ragadt húzás volna egyfajta motoros, utazós dolgot filmre venni, ennél biztos sokkal jobb ötletek is vannak, de nekem ilyen hegyek közt motorozós képet fest. Amúgy meg jó példája a Nomad képességének, amikor a keményebb, húzósabb dolgokat dallamos, sodró, urambocsá’ slágeres témákat egységgé gyúrják. És akkor nem beszélek a hangszerelési finomságokról (2:10-től figyeljétek csak!).
De a Minden történet kezdése a bluesos szájharmonikával is érdekes, ebben egy kis újkori Kowa érzés mellé később némi finom jazz hangulat is becsúszik. Fincsi!
És még a mondanivaló is nagy igazság, szépen megfogalmazva.
A Maradj még az előző lemez Mammon országával állítható párba a mondanivalót tekintve. Micsoda dinamikai egység van benne, a zene meg a szöveg egysége. És mekkorát énekel ebben is Marci!
Nem akarom egyenként kielemezni a dalokat, de a szöveges videóval megtámogatott Igazábólt azért megemlítem. Ez talán a lemez legfémesebb tétele a bólogatásra ingerlő riffekkel.
A Sajnálom már igazi rádiós sláger, de azért a végére ebben is ott a különlegesség. Vonósok egy Nomad dalban? Miért ne! Nagyon odaillő.
Mondjuk én ezt kissé rövidebbre vettem volna, picit soknak érzem a refrént ennyiszer…
A záró címadó pedig számomra a lemez egyik csúcspontja. Az egy dolog, hogy zeneileg és énekileg (Marci szavalós része telitalálat!) az, de szövegileg is. És Levi bőgője is királyul hallatszik. (Nem csak itt!)
És akkor itt mondok köszönetet, mert a Grungery-s dalpremierhez készült mini interjú (vagy interjúrészlet, ahogy tetszik) sokat segített a lemez értelmezésében. Nyilván magam is rájövök, hogy ez egy keretes “történet”, az első és az utolsó dal ráadásul ezen túl még a koncepciózus tematikát is erősíti.
Az biztos, hogy a mai Nomad dalok szólhatnának akár nagyobb közönséghez is, a potenciál megvan bennük, hogy a fiatalabb generációt is megszólítsák.
De ennek kapcsán azt is meg tudom érteni, ha valaki, aki a Bedlam vagy a korai Nomad felől érkezik, annak akár csalódást is jelenthet ez a kissé populárisabb megközelítés.
Én viszont azt mondom, kezeljünk mindent a helyén! Ez egy jó lemez, ami a Hotel Polimer-ből simán következik, de annak erényeit továbbfejlesztve.
Az erénye, hogy DALOK hallhatók itt, megjegyezhető dallamokkal, refrénekkel, több síkon is értelmezhető, ám mégsem elvont, művészkedő szövegekkel, s ez az ami miatt – számomra legalábbis – az év kiemelkedő hazai lemezei közé repíti a Márványmenyasszonyt.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
