Ami azonnal feltűnik és természetesen nem okoz meglepetést, az a házilagos hangzásvilág, amit a hangszerek esetében egy legyintéssel elintézhetünk, mivel nem ez lenne az első mélyen, nyersen dübörgő kiadvány még a zenészek világában sem. Viszont sokkal furcsább, hogy az ének sem kapott semmilyen plasztikázást, Thom hörgése pont úgy hangzik, mintha a hátunk mögött adná ki bizarr hangjait, miközben mi bőszen próbáljuk letörölni a fülcimpánkról cipőfűzőként lógó, egyre növekvő nyáltócsákat. Szinte letaglózó azonban, hogy az Overwhelm milyen ádáz, agresszív tekeréssel ront nekünk, öt percen át adagolva olyan adrenalin mennyiséget, amilyet a 80-as évek végén, a 90-es évek elején adtak át az első, demók sokaságával támadó death metal hordák. A súlyos, sötét riff mellett folyamatosan lüktető dob és éles hangon megszólaló, majd az egész dal alatt meghúzódó szóló pedig kétséget sem hagy afelől, hogy Thom tehetséges és ha egészsége engedné, egy jó bandában lenne a helye. Erre nagyon jó bizonyíték a visszafogottabb tempóval nyitó, de ugyanolyan kemény Insignificant Me is, ahol a death metal mellett elő-elő kerülnek jazzes megoldások is, főként a basszusnak köszönhetően. Saját létezésének kérdéseit boncolgatva, az időnként furán megpendülő hangok sokasága mögött egy nagyon tekervényes, szövevényes gondolatmenet sejlik fel, hangjegyekké formálva magát az embert. A dalba egy-két igazán pincébe illő riffet is sikerült beépíteni, ami garantálja a bólogatási ingert bárkiben. A kiadványt a leghosszabb, Sleep című szerzemény zárja, ami a betegség egyik gyakori velejárójával foglalkozik, az alváshiánnyal. A dal az édes álmok helyett a paranoiás, kétségek közt hánykódó rémálmok világába kalauzol el minket, amikről normális ember biztosan nem szeretne tapasztalatot szerezni.
Furcsa egy produkció tehát az Immolated Moth néven futó érzelmi frusztráció, de ugyanakkor a háttere miatt rendkívül izgalmas is. Megismerése azoknak ajánlott, akik nem zárkóznak el a hátsó szobában felvett gitárhangoktól és nem csak a grafikusok által megtervezett, hangmérnökök által kevert, nagykiadók által terjesztett lemezekre képes nagyokat bólogatni és nem ijed meg egy, a realitásba foggal-körömmel kapaszkodó, élni akaró lélek bebarangolásától sem.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.