Biztos vagyok benne, hogy a francia Altsphere Production éves munkatervezetében sokkal rangosabb helyet foglal el a heti nagymosás, a karácsonyi bevásárló lista és sok egyéb teendő, mint az, hogy bármilyen módon hozzátegyen a zenei élethez. Nekik köszönhetjük a Surtr nevű, születése után elhalt doom metal projektet, valamint az azóta is tetszhalott Brigantia zenekart, valamint ők támogatják a Broken Down nevű, önbizalomhiányban semmiképp sem szenvedő projektet. A produkcióért egymagában Jeff Mauer okolható, aki olyan bandákban volt illetékes, mint a Der Kaiser der Narren, Fuck Off and Thrash, Emmos és még vagy egy tucat név, ami voltaképp szintén csak ezt az úriembert takarja. Kiadványai, demói között műfajilag nagy eltérések vannak, például van köztük thrash, punk, black, death metal kiadvány is, persze mind azonos minőségi mércéhez belőve. Ezek közül emelkedett most ki a Broken Down, aminek második nagylemezét kaptam kézhez rikító zöld borítóval, hasonlóan látóideg károsodást okozó lemezzel és akkor még visszavan az az adathalmaz, ami a korongon összegyűlt. Először is, stílusát maga meghatározandó, Jeff szerint indusztriális stoner metalt játszik, szerintem pedig az identitászavart sikerült tökéletesen hangjegyekbe foglalnia. Nem mondom, hogy nem fordulnak elő jó témák a lemezen, sőt, Jeff éneke és annak változatossága is sokat lendített a pontszámok kiosztásának folyamatán, de mindemellett egy szörnyű gépdobbal ellátott, drum’n’bass szerű aláfestés duruzsol, ami épp annyira kiakasztó, hogy ne tudjunk figyelni a gitárjátékra és az időnként fel-feltűnő pofásabb refrénekre se. A minőség folyamatosan hullámzik, néhol teljesen felesleges és idegesítő az egész, máshol akár még élvezhető is lehet.
Valószínűleg elkezdhettem alkalmazkodni ehhez a zenei világhoz, mert az Alienated Music már egészen tűrhetőnek tűnt a punkos, ropogós kezdésével, persze azért némi rappelést ebbe is sikerült csempészni. A This Art Is Mine valamivel keményebb, szintén punkos hatásokkal és egy tradícionálisabb doom vonalra emlékeztető refrénnel. Még mindig kívül esik az érdeklődési körömön, de így is a lemez legjobb dalának nevezhetjük. A Speculator gyakorlatilag ennek a folytatása, csak több idegesítő, fejfájást elősegítő résszel. A lemezt pedig stílusosan ismét a doomot és elektronikus agybajt keverő Puzzle zárja le, azért valljuk be, sajátos hangulattal, de számomra minden bizonnyal örökre.
Jeff rengeteg projektje, hosszú évek óta tartó ambíciórohama példa értékű is lehetne bármely zenélni vágyó ember számára, de egyetlen értékelhető megjelenés nélkül még ezt sem tudom nagyon pozitív irányba csavarni, pedig általában minden megküldött promóciós anyaghoz a legnagyobb reménnyel nyúlok. Ez a próbálkozás is fejetlen, annak ellenére, hogy vannak értékelhető dallamok, témák benne, mégsem érzem olyannak, amit rajta kívül bárki szívesen forgatna és hallgatna meg többször. Ha a zenei szabadság minden formája ilyen irányba menne, sírva könyörögnék a rabláncokért! Ha a lemezt esetleg ki is hagyjátok, azért a címadóhoz készült videót ajánlom bátran. A teljes kiadványt egyébként meghallgathatjátok a Broken Down bandcamp oldalán.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
