A Predatory Light névhez társított black/doom meghatározás a Metal Archives oldalán is csupán annyit jelent, hogy az amerikai csapat magasról tesz a címkékre és a határokra, ugyanis a fenti besorolás az égvilágon semmit nem árul el a Ragadozó Fény bemutatkozó albumának zenei világáról. Jobb híján is a death metalt kellene megnevezni, mint kiinduló pontot, ugyanis e stílus vezérelvként határozza meg, és adja az itt hallható 41 perc sava-borsát, még akkor is, ha az alkotói kedv túlmutat death, black és doom metalon. Elég is a skatulyák taglalásából, hiszen a Predatory Light zenéjének szavakba öntéséhez többre van szükség holmi semmitmondó jelzőknél.
Az erőtől duzzadó, vészjósló hangulatú, férfias death metal soha nem tapasztalt muzikalitásról tesz tanúbizonyságot az utóbbi években, elég csak a Chapel of Disease tavalyi lemezére gondolni, hogy erről egyszer s mindenkorra megbizonyosodjunk. Idén a Predatory Light vállalta magára ezt a feladatot, és amióta a debüt megjelent, képtelen vagyok félretenni. Bár a csapatnak nem célja komplexitásban megközelíteni a néhai Morbus Chron zenekart (a Predatory Light nem is egészen az a stílus), mégis hasonló megközelítéssel kezelik a hangszereiket, vízióik tehát mindvégig zeneiek és szerteágazóak. Szabadjára engedett kreativitásuk ellenére a remekül megkomponált dalok meg tudnak maradni az áhított koncepción belül, ami intelligenciára, ihletettségre és istenadta tehetségre enged következtetni.
Egy-egy ilyen korong felbukkanása azonnal visszaállítja a minőségi mérce mutatóját, és arctalan death metal bandák tucatjait söpri félre. A zeneiség és sokszínűség itt nem a melodikus vonal (sokszor sekélyes) vizeiből áramlik, és nem is az érzék nélkül, önkényesen váltogatott stílusok művészkedőinek keze nyomát viseli. Itt a harmóniák, a csavaros megoldások ugyanannyira félelmetesek, mint fülbemászóak. A posványos altalaji vizek medreiből merített romlottság és az igényesség mezsgyéjén kell keresni a Predatory Light zenéjét, amely összetételnél hozzám közelebb állót nehezen tudnék mondani. Minden szerzemény egyszerre ránt az áporodott fertő mélyére és emel a magas színvonal kiváltságosai közé. Pókháló módjára szövik át a dalokat a jobbnál jobb gitártémák, szálaik mégis követhetőek, végzetes dallamaik könnyedén megjegyezhetőek. Mindjárt az elején, a Laughing Woundban szembesülünk eme valósággal.
Ezen a lemezen nincsenek kísérletezések tiszta énekkel vagy női vokálbetétekkel, továbbá nincsenek gyengébb szerzemények, tölteléknóták sem. A dalok mindegyike ötletek egész sorát villantja fel. Mesterien megszerkesztett riffek, megelevenedett szólók, hátborzongató, furmányos gitárjáték, magával ragadó, egységes hangulat: ezek azok az összetevők, amelyek igazán pallérozottá és elsőrangúvá teszik az amerikai négyes debütáló albumát. Ez a zene valahol az Autopsy eredendően penészes, dohos világában gyökerezik, hol gyorsabb, hol lassúbb tempóban közelítve az elkerülhetetlen felé, de annyi termő ágban terebélyesedik ki, hogy azt okvetlenül hallani kell!
<a href=”http://predatorylight.bandcamp.com/album/predatory-light”>PREDATORY LIGHT by Predatory Light</a>
Mind a hat szerzemény vitathatatlanul 10 pontos teljesítmény, a Lurid Hand című darab eszement témái, dallamai azonban, ha lehet, még az elmondottak fényében is döbbenetesek. Ha ezer évig élnék, se pattanna ki az agyamból hasonló.
Örvendetes dolog, hogy továbbra is lehet lenyűgözőt alkotni, és hogy megannyi meghallgatott lemez után is jöhet még új zenekar, amely csodálattal és szerfeletti lelkesedéssel tölti el annak hallgatóját. A Predatory Light név ettől a perctől fogva kőbe vésetett.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
