Gondoltam érdekesebbé teszem kicsit 2016 utolsó hangpróbáját és megpróbálok minden egyes ajánlatról írni néhány gondolatot, hátha még több embert ösztönözhetek a részvételre azzal, hogy egyetért, vagy melegebb éghajlatra küldve más véleményt nyilvánít egy adott lemezzel kapcsolatban. Immár elérkeztem a tízedik lemezhez, ami nem más, mint az olasz Klimt 1918 Sentimentale Jugend című két részes opusza. Az 1999 óta létező, időközben sokat változó, kísérletező mozgató rugója a mai napig egy testvérpár, Marco és Paolo, akik mellett gyakran cserélődnek a nagyrészt élő zene lehetőségét kínáló társak. Ez a produkció már a negyedik a sorban és a zenekar egyéninek nevezhető világát hivatott tovább vinni. Az irányvonal a világ egyes részein oly népszerű indie/alternatív rock, amibe nem átalkodtak némi post-metal szerűséget szőni, bár éppolyan kínos a metal jelzőt emlegetni velük kapcsolatban, mint mondjuk a balalajka művészetet.
Szóval, ha alapvetően metal kedvelőként olvasgatod az oldalt, akkor már csak rosszmájúságból is folytathatod a cikket, mert hasonló cipőben járunk, ha viszont életedet egy darab rongyként képzeled el majd kétórányi, okos képpel történő semmibe bámulás nélkül, akkor ez nem a te cikked lesz.
Szinte éreztem én, hogy utoljára kell hagynom ezt a lemezt, mert hátam mögött hagyva minden rosszat, boldogabban kezdhetem az újesztendőt! Az ünnepekre való tekintettel és amiért még mindig jobban esett, mint bármely tévés tehetségkutató, a Klimt 1918 is megkapja a magáét. Zárásként pedig itt a Comandante, ami önmagában tényleg kellemes szerzemény.
Ezúton is kívánok minden olvasónak, kollégának fémzenében gazdag, sikeres újévet!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.