Irgalmatlan mennyiségű zenekar jelenik meg manapság szürke kis hétköznapjainkban a zeneipar színterén. Mondhatni, hogy szinte minden percben egy megszűnt zenekar helyére kettő kerül. Ennek eredményeképpen a nemzetközi árukészlet pedig rogyásig tele a különféle stílusok előadóinak végtermékeivel. Tovább szűkítve a kört, nincs ez másképpen az európai, és azon belül a lengyel zenei ágazattal sem, amely mára egyre nagyobb szeletet kíván az öreg kontinens tortájából. – A fő, hazai piac „kielégítése” mellett a külföldöt meghódított zenekarok brandjainak száma pedig ez idővel is egyre csak növekszik, – amelynek hátterében biztos pontként a szorgalmas lengyel zenészek hangszeres tudása és legfőképp arculata áll.Ráadásul, – ha csak a fémzenét tekintjük, mint adott stílust – mára már nem csak a zene készítésének módja, de annak „feldolgozása” is ipari méreteket ölt, az egyszerű „mezei zenehallgató” kénytelen-kelletlen s megpróbál szelektálni. – A nagyobb (death metal) zászlóshajók, mint a Vader, Behemoth, Dies Irae, Hate, Decapitated vezette díszes flotta szinte elveszi azt a maradék szelet is, amit a hátsó pályán ragadt zenekarok még befoghatnának. Ennek tükrében az pedig szinte már egyenesen természetes jelenség, hogy sok, polák zászlót magasba emelő trendvadász is megjelenik a nemzetközi vizeken némi „lepottyanó” és elismerés reményében.
Ha pedig már a széljárás is így szóba került, akkor
sajnos a Hellspawn legénysége eddig nem igazán mondhatta magát a legszerencsésebbnek. (Azért azt el kell ismerni, hogy egy igazán mindenre elkötelezett legénységet sikerült a fedélzetére verbuválni.)Az előző, The Great Red Dragon című albumával leginkább csak Behemoth 2.0-nak „csúfolt” zenekar kapitánya, Mariusz Konieczny szerencsére mindent elkövet annak reményében, hogy zenekara saját arculattal rendelkezzen. Sokkal inkább helyezi előtérbe a sajátos lengyelséggel előadott Morbid Angel, Nile és Deicide hatásoktól sem mentes zenéjét, mint hogy bármelyik más lengyel zenekarra akarjon hasonlítani.
Ha elsőre csak a Hung on a Tree, Damned by His Father nótát nézzük nem kapunk mást, mint színtiszta halálfémet, mégpedig az igazi nagyok hatásaival. – Nem túlzóan, leginkább csak annyira, hogy megüsse a fülünket egy-két már jól ismert zenei megoldás. Szerencsére ezt a keserű szájízt könnyedén leöblíthetjük a feszes dobtémák és jól kidolgozott szólók aromájával. A zenei tudás és zenekari felkészültség mindenféle ellenérzésünket képes szertefoszlatni, profi munkával állunk szemben. (Csak hunyjunk be szépen a szemünket, s ne úgy tekintsünk a zenekarra, mintha ezt Nergal már egyszer megcsinálta volna.)
Az egyenesen tetszik, hogy a banda sem rest, és mer nagyban gondolkodni. Erről tanúskodnak a több helyen felbukkanó filmzenei hatásokat sejtető felvezetők, betétek is. – Azt viszont sokadik meghallgatás után sem tudnám megmondani, hogy egyszerűen csak éreztetni akarják, hogy miként kell egy lengyel tradicionális halál metál nótának megszólalnia, vagy csak mindenkiből ez jön ki. Mert igen csak hallható az Antitrinitarian és a Hallelujah opusaiból, hogy többek között Piotr Wiwczarek „hatása” is számottevő lehetett a horda számára. Hiába, két akkora lengyel brandet, mint a Vader vagy Behemoth manapság szinte lehetetlen megkerülni. (Azért a javára írom a srácoknak, hogy most is sikerült egy olyan albumot megálmodniuk, amely ősi és mindent elsöprő elementáris erővel tölti fel a hallgatóját.)
Persze, a folyamatosan meg-megtörő ritmusképletek is feltételezik, hogy a Hellspawn zenéjére márpedig oda kell figyelni. Így történhetett meg velem az, hogy a Heralded by Prophets fülelése közben a Satyricon gitártémái jutottak eszembe, amit itt a végletekig lelassítva és mélyre hangolva – természetesen jól megrágva és visszaköpve – kapunk vissza.Érezni a zenekarban rejlő ambíciót, azonban vitathatatlan, hogy azzal, amit a címadó nótában, a There Has Never Been a Son of Me-ben felmutatnak, azzal nem kicsit túllőttek a célon. Sikerült végleg aláásniuk az eredetisüket – már ha eddig is volt nekik. Hiába van professzionálisan minden pontról pontra megszerkesztve (filmzenei hatások, mélyebb tartalmi hangvétel, anyanyelvi betétek) ez bizony kérem szépen egy Behemoth kópia. (A mondás tehát igaz: Ami az egyiknek jól áll, az a másiknak nem.) Ezzel viszont az eredetiség hiánya végleg bebizonyosodott. – Ideje volna tehát elgondolkodnia a zenészeknek, hogy a lengyel nehézflotta hadihajójává szeretnének válni, vagy csak a partok közelében portyázni.
Nem mondhatnám, hogy igazán kényelmes helyzetben érzem magam, amikor egy ilyen albumot kell, hogy ajánljak. Alapvetően ez egy vérprofin kivitelezett zenei szakmunka, csak sajnos a zérushoz konvergáló eredetiséggel. De ha szereted a lengyel nehézfémet, és a banda fő hatásait jelentő zenekarokkal is már évek óta szoros szimbiózisban élsz, akkor és csak akkor bátran merem ajánlani ezt a korongot.
8/10.
U.i.: Természetesen ebben a pontszámban van némi jóindulat is részemről.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
