Astru / Nagaarum
...a mizantrópia és elidegenedés újabb értelmezései...
A zenei alvilág remetéi lakta egyszemélyes szigetek között néha megépül egy-egy ideiglenes lengőhíd, azaz nézetek és elképzelések találkoznak, és elkészül egy split anyag. Logikus lépésnek tűnt, hogy Nagaarum és az Astrut létrehozó és működtető Mazarine közös lemezt készítsen, hiszen mindketten kísérletező kedvű underground figurák, és mindketten szokatlan, nehezen beskatulyázható zenét játszanak, amely csak kevesek számára emészthető. További kapocs, hogy évente több lemezt is megjelentetnek, ezért diszkográfiájuk igen nagy léptékben bővül. Az már más kérdés, hogy lépést lehet-e tartani az ilyen gyakori megjelenésekkel, van-e ideje egy-egy lemeznek igazán megérni… de megítélésem szerint ezek a kérdések egyáltalán nem foglalkoztatják a szóban forgó alkotókat, hiszen továbbra sincs szándékukban az égvilágon senkit sem kiszolgálni.
…A mizantrópia és elidegenedés újabb értelmezései… címen nyolc rövid Astru szerzeményt és két hosszabb Nagaarum tételt ismerhetünk meg 40 percben. Akik rendszeresen búvárkodnak az altalaj mélyebb rétegeiben, alig észrevehető kincsek után kutatva, azok minden bizonnyal már régóta fejtegetik, tanulmányozzák e két projekt rendhagyó viselkedését. Akik most olvasnak róluk először, azoknak javaslom, hogy hosszabb ideig ízlelgessék az itt hallható zenét, amelyet ennél szűkebb besorolásba nem is érdemes helyezni, sőt, itt-ott még ez a tág fogalom is magyarázatra szorul.
Az Astru név mögött álló egyén különös fenomén. Én még mindig úgy vagyok vele, mint a kiskutya, aki rácsodálkozik az orra előtt elhúzott mozgó tárgyra. Ha a Nagaarum anyagokról nehéz írni, akkor ez az Astru kiadványaira hatványozottan igaz. Mazarine magáról kialakított képe nem áll távol Csihar Attila személyétől és szélsőségességétől, de nem a külsőségekről beszélek. Van valami Mayhemes abban, amit csinál, van valami rettenetet keltő ridegség és groteszkség az iszonyúan embert próbáló lemezein, és a különc szerepe is Attilát juttatja eszembe. A hétköznapi társadalomba beilleszkedni nem tudó és nem akaró zenész körvonalait csak még inkább kihangsúlyozzák a dalokba foglalt hangok, amit nevezzünk zenének, jobb híján. Ezt korántsem pejoratív módon kell érteni, de szokatlansága okán óvatosan kell fogalmaznom, nehogy félrevezessem a gyanútlan zenehallgatót.
Mazarine mély, fojtott torokhangon szavalja el a sorait, ami indulásból megnehezíti az ismerkedést azok számára, akiknek az Astru ezzel a splittel mutatkozik be. Sejtettem, mire számíthatok, bár a tavalyi nyolc (!) Astru kiadvány (négy EP és négy nagylemez) közül csupán kettőt ismerek. Az egy álmaival kezdtem az ismerkedést, ami nekem annyira idegen volt és furcsa, hogy nem tudtam vele igazán megbarátkozni. Az Aenigma azonban teljesen mást váltott ki bennem, a nyitó 22 perces tételnél nyomasztóbbat és nehezebben befogadhatót keveset ismerek, mégis telitalálat. Az Aenigma kapcsán azt éreztem, hogy a kietlen, tüskés gonosz erdő fáinak idegtépő korgását, morgását, torz énekét hallgatom. A split anyagáról viszont teljesen más vízióim vannak.
Először is hadd emeljem ki a bőbeszédű számcímeket. Olyan gondolatokat fogalmaznak meg, amelyek lényegének felismerése máris a világtól való eltávolodással jár. Ez a gondolkodásmód vagy rálátás egyenes utat nyit a címben is szereplő mizantrópia felé, és minél távolabbról tekint vissza az ember, annál több undorral teszi ezt. Minderre a zenei aláfestés is reflektál, igencsak nyomatékosan. Nincs benne múltba révedés, nincs benne nosztalgia letűnt idők után, nincs benne romantikus elvágyódás, és megoldásokat sem kínál. Az eszképizmust a romlott, megtévesztett, elfajzott gondolkodás táplálja, és megnyilvánulása nem kevésbé torz a társadalom szemszögéből nézve, mint maga a társadalom az ellenkező nézőpontból. Hogy ez Astru zenéjében hogyan ölt testet, azt leginkább a David Lynch rendezte Radírfej című filmjével és Lars Von Trier A Birodalom című sorozatával tudnám szemléltetni. (Az utóbbi a legbetegebb sorozat, amelyet valaha láttam.) Egyébként érdemes elolvasni, hogyan vélekedik Mazarine a zenéről és a világról ezen a linken.
A hagyományos elemzésnek nem látom értelmét, de az ennyiből is kiderül, hogy nem konvencionális zenét rejt a Nagaarum és az Astru közös kiadványa. A megismerés mértéke nagyban függ a zenét hallgató egyén hozzáállásától és fogékonyságától. A splitet kazettán lehet beszerezni, de a Nagaarum weboldaláról ingyen is letölthető.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
