Plasmodium
Entheognosis

(Satanath Records • 2016)
Nagaarum
2017. február 28.
0
Pontszám
9

Sürgősen felejtsenek el mindent, amit eddig úgy nagyjából felépítettek magukban arra vonatkozóan, hogy mi is az a zenei szerkezet vagy hangzattan. Az ausztrál brigád ugyanis lerombol mindent ezzel kapcsolatban. Psychedelic black metalként listázzák önmagukat, és ha ragaszkodnak hozzá, tőlem megkapják ezt a pecsétet. Megszokhattuk már, hogy mostanában Ausztráliából hiperdurva zenék érkeznek, így a figyelmesek már időben felvehetik a kellő védőfelszerelést a play gomb lenyomásáig.
Amúgy magáról a bandáról szinte semmit nem lehet kideríteni, és ez már nem az első ilyen a Satanath korongok közül. Pár szót a névről… A Plasmodium élősködők egyike a malária kórokozója. Erről a betegségről tudvalevő, hogy az Anopheles szúnyog terjeszti, és lázrohamokkal járó állapotokkal operál, a teljes gyógyulás pedig nem valószínű, mivel a májból szinte lehetetlen az egysejtűt kiűzni. Hosszú tünetmentes időszakok (évek) után újabb lázrohamokra számíthat, aki egyszer belekóstolt…

Az egyik tény a lemez körül, hogy debütalbum, legalább is a Metal Archives szerint. A Facebook oldaluk 2015-ben jött létre, és most éppen seeking of label… Képek a csapatról… ugyan már!!!

Sztori, és elemzés…
Pár napja szép napsütés volt, így nyakamba vettem az erdőt a városhatárban, és tettem egy jó órás sétát a lejátszóval. A kiadvány egy kicsivel több, mint egy órás, és mire hazaértem kirombolódott az agyam a helyéről. Olyan voltam, mint akit megrágtak, majd kiköptek.
Ennél a zenénél alig léteznek klasszikus értelembe vett zenei harmóniák. Nem lepődnék meg, ha az egész egy nagy improvizáció lenne. A dob az egyetlen, ami ténylegesen klasszikus hangszeres felfogásban alkot. A totális káosz alól az időnként felvillanó néhány akkordfoszlány oldoz fel, de erre időnként perceket kell várni.
Pszichedelikusnak tulajdonképpen csak az effektelt ambientes részek miatt érzem az Entheognosist, de ott nagyon. Hasonló dolgai a Dødsengelnek volt azt Imperator lemezen, de az ehhez képest egy slágergyűjtemény. No nem, de majdnem. Mivel eszem ágában sincs tételekre bontani ezt a művészetet, inkább hasonló bandákat próbálok említeni, hogy a vakmerő hallgató fel legyen csigázva… Nem mintha nagyon populáris hatásokat sorolhatnék fel beetetés gyanánt. A francia Silcharde De Martyrs a Bourreaux című, öt évvel ezelőtt általan kritizált dark ambient lemezén is feltűnnek hasonló elemek… De mondhatnám a Pink Floydtól az A Saucerful of Secrets című lehengerlő dalt is, annyi különbséggel, hogy a Plasmodiumnál elmarad a feloldás… De a káosz rész tényleg hasonló. A Hermaphrodisiac című szerzemény kezdőhangjai között hallok egy ahhoz hasonlót, amit az oldschool, több mint húsz éves számítógépes játék az Ufo – Enemy Unknown zenéjében is hallani. Pazar.

Tulajdonképpen free jazz is ez a zene, csak durva hangzással és duplázóval. Azért nem kap maximumot, mert a Reformoculusban feltűnő női élvezkedést egy kicsit ócsónak érzem, és az az körüli zenei dolgok egy kicsit megfulladnak önmagukban. Előtte és utána nagyszerűen vannak viszont adagolva a durvulat és az elszállós részek.
Nemrég A Nagy Metal Portálon jártam, ahol kifejtették, hogy a Fémforgácson hallgathatatlan zenék vannak a fókuszban, hát, aki ebbe a műbe belehallgat – vagy urambocsá VÉGIGHALLGATJA – az egyenesen azt fogja mondani, hogy nekünk elment az eszünk.
Az enyém biztos…
De nem tehetek róla, ez nekem tetszik.

SAT166: Plasmodium – Entheognosis (2016) by Satanath Records