Sexepil
The Acoustic Sessions (2017)
A Sexepil nekem kicsit távoli. Annak idején a ‘90-es évek közepén emlékszem, nagy szó volt, hogy Warner kiadású Sugar For The Soul lemezükről a Jerusalem klipje szerepelt az MTV-n is, de akkor valahogy nem kapott el a zenéjük. Nem is emlékszem, hogy azon a dalon kívül mást hallottam volna tőlük. És ez így is maradt. Mondhatni szűz füllel tudom megítélni az immár 33 éve alkotó csapat friss EP-jét, az The Acoustic Sessions-t. (Azóta kicsit igyekeztem pótolni a hiányosságokat, és az előző 2014-es Your Scream Is Music például eléggé bejött.)


Kettős érzésem van az anyaggal kapcsolatban, egyrészt van egyfajta, a ‘90-es évek alternatív zenéjét idéző hangulata, ami miatt nagyon hamar közel kerültünk egymáshoz, másrészt meg időnként olyan témák, dallamok kerültek bele, ami - hú, hogy is fogalmazzam meg pontosan - nagyon messze áll tőlem.
S, hogy milyen csapatok jutottak eszembe?
A The Cure melankólikus dolgai, a The Breeders alternatív rockja, de talán nem hülyeség az Eddie Vedder (Pearl Jam, ha valaki nem tudná) által elkövetett Út a vadonba c. filmhez írt dalainak emlegetése. A nyitó Go Away például számomra teljesen az a hangulat. Nem nagyon lógna ki onnan. Vangel Tibor hangja mondjuk nem annyira simogató.



A Those Days Are Gone-nál meg olyan érzésem van, mintha egy az első Holló (The Crow) filmzenealbumról lemaradt dalt hallanánk. A hangulata teljesen oda pozicionálja. Van benne a The Cure-féle Burn-ből és az ott hallható női énekes csapatok is eszembe jutnak róla. Mondjuk a Sugar For The Soul lemezen hallható eredeti is hasonló hangulatú. Egész OK lett bedugatlanul, új dimenziót kapott és Szalai Anesz hangjával is ki vagyok békülve.
A 2014-es Your Scream Is Music lemezes Dormant viszont annyira nem jön be. Cure-osan indul, aztán számomra unalomba fullad, az eredetihez nem ér fel. Én lehagytam volna.
Hasonlóan kevésbé érzem zeneileg erősnek a Disillusion-t, ellenben hangulatilag nagyon is az. Ez egy kicsit britpop-os, kicsit alteros tétel, amit az elszállós billentyűk azért megmentenek az unalomtól. Már-már postrocknak is nevezhető és ezzel menekül meg az érdektelenségtől.


A The Wind az egyik kedvencem. Az eredetileg a ‘92-es Love - Jealousy - Hate albumon megjelent dal Nyugis, picit jazzes és Anesz jól kiereszti a hangját benne. Kiss Árpád trombitás vendégszereplése pedig még egy nagyot dob rajta. Akár még rádiós dalnak is elmenne, igaz, ahhoz túl sok benne a szólisztikus instrumentális rész.
A másik kedvenc a Rat King. Ebben végre a zene is gyorsul kissé, valamint a duett is feldobja. Plusz az a szövegmondós rész is zseniális.

Az EP erősségét számomra az erős hangulati töltet adja meg amellett, hogy zeneileg is elismerésre méltó átdolgozások születtek. Az pedig, hogy ennek hatására felkutattam a korábbi kiadványokat is, plusz erény.

Bár ezt az angol nyelvű akusztikus EP-t inkább csak egy kedvcsináló, időkitöltő anyagnak érzem, azt mindenképp el kell ismerni, hogy különleges és egyedi kiadvány, ami a GrundRecords jóvoltából nagyon tetszetős digipak formátumban jelent meg.
Ha nem ismerted a Sexepil-t azért ajánlom az EP-t, ha pedig igen, akkor talán ajánlanom sem kell...
Sexepil_The_Acoustic_Sessions_2017
Kiadó:
Stílus:
alter/post-rock
Értékelés:
 
Pont
: 8 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Go Away
2.Those Days Are Gone
3.Dormant
4.Disillusion
5.The Wind
6.Rat King
Írta:
9000Sanyi
2017. március 1., szerda, 14:27
Facebook:
Koncertek
The Necrobreed Alliance Tour 2017
április 24., 19:00,
Dürer Kert - Room 041
Coming Home Tour 2017 - Part II.
április 25.,
Barba Negra
Confessions Tour 2017
április 30.,
Kvlt
Head Job European Tour 2017
május 7.,
Dürer Kert
Lacuna Coil, Infected Rain
május 7.,
A38 Hajó
Darkened Nocturn Slaughtercult
május 13.,
Supersonic - Blue Hell
Bornholm, Nothgard
május 20.,
Dürer Kert
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.01 seconds to render