Askara
Horizon of Hope (2016)

 

Épphogy túl vagyunk a farsangi időszakon, melynek egyik fő jellemzője a maskara. Ha ezen szó első betűjét eltávolítjuk, máris megkapjuk a svájci progresszív gót csapat nevét. Az Askara egy viszonylag friss formáció, lévén 2012-ben alakultak. Egyébként lehet, hogy mégis van közük a maskarához/jelmezhez, hisz a logójuk elég kétértelmű. A zenekar neve fölött lévő valami engem speciel egy jó nagy bajuszra emlékeztet. Pedig gyanítom, hogy egy madár lenne, repülés közben, felülnézetből.
Vagy tényleg bajusz… :D
Mindenesetre debütáló nagylemezük, a tavaly októberben megjelent Horizon of Hope borítóján egyértelműen azonosítható a fán ücsörgő, károgó jószág.
Maga a borító elég stílushű (mondhatni közhelyes), ugyanis nagy valószínűséggel ki lehet találni láttán a banda által játszott muzsika műfaját.
Ami a külsőségekhez hasonlóan szintén hű a választott stílushoz. Váltott női és férfi vokál, a hölgy "áriázgat”, az úriember meg általában hörög, de azért megpróbálkozik néha a tiszta énekkel is. A zene sem rugaszkodik el túlságosan a bejáratott panelektől. A gitár hozza a szép melódiákat, doom/death gyökerű riffeket. A ritmusszekció olykor technikásabb megoldásokat eszközöl, ami miatt hellyel-közzel rájuk húzható a progresszív (ál-progresszív) jelző.
A zongora nagyobb hangsúlyt kap a szokásosnál, Myriam kisasszony a dalolászás mellett szép futamokat ereget. 
A szépség ellentettje, vagyis a szörnyeteg szerepköre a basszer Elia barátunkra jut. Gyakorlatilag az ő mély hörgésével találkozhatunk először, hisz hamarabb szólal meg a kezdő nótában, mint Myriam.


Először nem tetszett a hörgése, inkább nevetségesnek tűnt, mint hatásosnak, aztán megbarátkoztam vele. Főleg, hogy még mindig erősebb a srác extrém vokálban, mint dallamos énekben. Ez utóbbival is rendre bepróbálkozik, ráadásul még változatos stílusban is teszi mindezt. A törekvésért jár a piros pont, a megvalósítás viszont még közel sem tökéletes.
Hullámzó színvonalon hozza a tiszta dallamokat. Hol egész korrekten, hol már-már kínos pillanatokat okozva a hallgatónak. Nyilván ízlés kérdése minden, szóval el tudom képzelni, hogy valakinek az is tetszik tőle, amit én kifejezetten neccesnek tartok…
Az Identity-ben mondjuk rendben van az a pár, Myriam-mal párhuzamosan előadott éneklős sor. Ahogy maga a dal is pofás. Talán az egyik legkerekebb, legfogósabb szerzemény a lemezen. A My Name kezdése Myriam csodás dallamaival szintén a csúcspontok közé tartozik. Aztán egy olyan, jó értelemben vett slágeres irányt vesz a nóta, ami egy Evanescence-nek is becsületére válna! Hatalmas potenciál rejlik ebben a tételben! Az Artefact of Want nyitánya, okos ritmizálása, Elia bőgőtémái szintén tetszetősek, aztán viszont jön az fajta fura férfiének, amivel nem igazán tudok mit kezdeni. Nekem elég hamisnak tűnik. Vagy csak avantgárd? :P
A 4:20 körüli váltás azért pöpec!
Az efféle megmozdulások miatt azért jogosan emlegethető a progresszivitás. Akár a szó eredeti érelmében is.

Összességében tempók terén is változatos ez a 8 számos, 40 perces bemutatkozó anyag, ami ugye nem általánosan jellemző az e stílusban alkotó brigádokra, szóval emiatt is jár a dicséret. Hangulatilag sincs okom panaszra, bizonyos dalok, részletek meg tudtak érinteni.
Természetesen akadnak gyermekbetegségek, de ezt idővel kinőhetik.

Legyen így, és legközelebb vastagabban fog majd a tollam, ami a pontszámot illeti. A stílus híveinek azért nyugodt szívvel merem őket ajánlani.




Askara_Horizon_of_Hope_2016
Kiadó:
Stílus:
Progos gothic metal
Értékelés:
 
Pont
: 7.5 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Beyond the Horizon of Hope (06:53)
2.Identity (04:47)
3.My Name (05:01)
4.Artefact of Want (05:32)
5.Rigor Mortis Animi (04:36)
6.The Shame (07:24)
7.Broken Wing (05:01)
8.Reprise - The Flight (01:27)
Írta:
oldboy
2017. március 4., szombat, 10:41
Facebook:
Koncertek
Maximum Evocation Tour 2017
október 26., 20:00,
Barba Negra
Igorrr, Broken Note
október 26.,
Dürer Kert
Anathema - The Optionist Europe 2017
október 27.,
Dürer Kert
20 Years Of Plays Metallica By Four Cello
október 27.,
Művelődési Központ (MOM)
The Wrong Tour to Fuck With Europe 2017
október 27.,
Supersonic - Blue Hell
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.012 seconds to render