Daniel Gazzoli Project
Night Hunter (2016)
 
Mivel tényleg nagyon nehéz valami újjal előrukkolni a rock/metal zene berkein belül, ezért már viszonylag régóta hódít a retro. A legtöbb zenekar a ’60-as, ’70-es évek hangzásához, megoldásaihoz nyúlt vissza a "nosztalgia-hullám” indulásakor. Aztán úgy tűnik, ahogy haladunk előre az időben, úgy idézik meg egyre többen a ’80-as, ’90-es éveket, hisz a mai fiatalok számára már azok is a történelem részét képezik. Az olasz Atomic Stuff kiadó és leányvállalatai előszeretettel szerződtetnek olyan honfitárs bandákat, akik szinte egy az egyben a ’80-as évek szellemiségében muzsikálnak. Tehát van náluk jó sok AOR, glam, hard rock és ezekhez hasonló, dallamokban tobzódó csapat.
Bár jómagam ezen évtized elején születtem, zenei szocializációm áttolódott a ’90-es évekre, szóval utólag visszanézve jöttem csak rá, hogy bizony, nem hazudik, aki azt mondja, hogy a "nyolcvanasokban” szinte minden brigád ugyanúgy szólt. Van egy tipikus dob, szinti és gitárhangzása az akkoriban készült lemezeknek. A korábbi esztendők organikus, természetes soundját egy művibb hangzáskép váltotta fel.
És akkor még nem beszéltünk a külsőségekről, amik legalább annyira jellemezték a korszakot, mint maguk a zenék. Megannyi szín, forma, érdekes ruhák, fura frizurák, stb.

Nos, ha valaki ránéz a Daniel Gazzoli Project bemutatkozó korongjának borítójára, rögtön kitalálhatja, hogy mit fog kapni! Szúrós tekintetű, bokáig érő bőrkabátban, fehér gitárral a nyakban feszítő főhősünk mögött az éjszaka fényeit láthatjuk. A Night Hunter cím pedig olyan, mint egy ’80-as évekbeli akció/thriller, vagy épp horrorfilmé.
És lőn, a kezdő/címadó pont azt hozza, amire előzetesen számítani lehetett. Tiszta ’80-as évek, az akkoriban dívó szintihangzással, negédes énekdallamokkal, gitárhősködéssel, vastag háttérvokálokkal, stb.



Daniel Gazzoli
felel a húros hangszerekért, és a szintetizátorért, illetve a háttérvokalizálásból is kiveszi a részét. A fő dalnok mégsem ő, hanem Leonardo F. Guillan, aki nem rossz, nem rossz, de igazán jónak sem nevezhető. Inkább csak átlagos. Mind orgánum, mind dallamérzék tekintetében. Márpedig a korszak emblematikus énekesei pont ebben a kettőben remekeltek. Jahhh és magamutogatásban. Abban lehet, hogy ő is jól teljesít, ennek megállapításához látni kéne élőben mit produkál.
Nem szeretném dalonként kivesézni az albumot, összességében szórakoztató ez az újrahasznosított ötletekből, témákból összetákolt muzsika. Azért a Self Destruction Blues-t kiemelném, mert címéhez hűen rendelkezik egy blues-os éllel, ami leginkább a gitárszólóban és az azt megelőző témaváltásban mutatkozik meg. Továbbá ebben a standard szinti hangszín helyett Hammond-szerű prüntyögést hallhatunk, ami üdítően hat az előzmények és az  "utóhatások" tükrében.
A kötelező balladát is megkapjuk, Prayer for an Angel címmel…
Túlélhető! :D
Címeik alapján a következő nóták is simán lehetnének andalgók, de szerencsére két tempós tétel zárja a lemezt.


Az ilyen jellegű kiadványok kapcsán az előtt állok értetlenül, hogy ki lehet a célközönségük.
A mostani 40-50 évesek, akik akkoriban voltak tinédzserek?
Szerintem ők inkább hallgatják a klasszikus előadók lemezeit.
A mai fiatalok?
Miért hallgatnának ők is Daniel Gazzoli-t, ha könnyen beszerezhetik a Europe, Mötley Crüe, Guns N' Roses, Van Halen, Poison, Def Leppard, Extreme, Mr. Big, stb. CD-it?
„Ez kizárt dolog, mer' nem tudom.”

Ettől függetlenül nem egy fércmunka a Night Hunter, becsülettel megírt, minőségin előadott dalcsokor, csupán némileg fölöslegesnek érzem, illetve vitatom létjogosultságát. Ahhoz ugyanis legalább olyan erősnek kéne lennie, mint a ’80-as évek alapműveinek, vagy még erősebbnek. De sajna nem az…


Daniel_Gazzoli_Project_Night_Hunter_2016
Kiadó:
Stílus:
Hard rock, AOR
Értékelés:
 
Pont
: 6 / 10
 
Külalak
: Átlagos
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Night Hunter (05:17)
2.Forged by the Pain (04:22)
3.Liar (05:08)
4.Self Destruction Blues (04:53)
5.Heartblame (05:25)
6.Run (04:05)
7.Prayer for an Angel (05:40)
8.Don't Leave Me Alone (05:09)
9.The Beat of My Heart (04:34)
Írta:
oldboy
2017. március 4., szombat, 17:09
Facebook:
oldboy 2017. március 4., szombat, 21:26
oldboy
Csatlakozott:
2008. július 25.
Hozzászólások: 1832
Válasz Dina Ivory üzenetére:


Az albumról nem tudok nyilatkozni,még nem hallgattam,de köszi,hogy írtál róla kritikát itt.


Szívesen! ;-)
Dina Ivory 2017. március 4., szombat, 17:44
Dina Ivory
Csatlakozott:
2015. augusztus 6.
Hozzászólások: 1306
Válasz boymester üzenetére:

Atomic Stuff... Dina Ivory, erről mind lemaradsz, ha nem állsz neki a cikkírásnak! :-)




Ajánljátok hangpróbára :-)
Dina Ivory 2017. március 4., szombat, 17:42
Dina Ivory
Csatlakozott:
2015. augusztus 6.
Hozzászólások: 1306
Válasz boymester üzenetére:

Atomic Stuff... Dina Ivory, erről mind lemaradsz, ha nem állsz neki a cikkírásnak! :-)

:-p :P :-p
Dina Ivory 2017. március 4., szombat, 17:41
Dina Ivory
Csatlakozott:
2015. augusztus 6.
Hozzászólások: 1306
Örülök neki,hogy -ahogy megfogalmaztad- "hódít a retro".Nálam a borító abszolút bejövős.Imádom ezt a fajta stílust,zenében ,filmben egyaránt.Az albumról nem tudok nyilatkozni,még nem hallgattam,de köszi,hogy írtál róla kritikát itt.Mégha szigorút is :-p A linkelt nóta,nem mondom,hogy "must have" kategória,de kellemetes volt.Köszi mégegyszer és amint olvasom túlélted az album hallgatását,tehát máskor is jöhet ilyen ajánló :-D
boymester 2017. március 4., szombat, 17:31
boymester
Csatlakozott:
2011. január 24.
Hozzászólások: 3181
Atomic Stuff... Dina Ivory, erről mind lemaradsz, ha nem állsz neki a cikkírásnak! :-)
--
Youtube csatorna
Koncertek
Maximum Evocation Tour 2017
október 26., 20:00,
Barba Negra
Igorrr, Broken Note
október 26.,
Dürer Kert
Anathema - The Optionist Europe 2017
október 27.,
Dürer Kert
20 Years Of Plays Metallica By Four Cello
október 27.,
Művelődési Központ (MOM)
The Wrong Tour to Fuck With Europe 2017
október 27.,
Supersonic - Blue Hell
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.026 seconds to render