Eufobia
Eufobia

(Wizard • 2016)
oldboy
2017. március 5.
0
Pontszám
5
 
A bolgár Eufobia nem ma kezdte az ipart. Hanem 2003-ban. Eddig megjelent két nagylemezükről született kritika oldalunkon. Összességében 10 pontosak. Az egyik 4, a másik 6 pöttyöt kapott ex-kollégáimtól. 😀
Magyarán nem igazán nyerte el tetszésüket.
Most pedig engem ért az a megtiszteltetés, hogy írhatok a csapat 3. nagylemezéről, ami meglepően sokat váratott magára. Talán azért, mert a cím nélküli, kvázi öndefiniáló albumot nagyon össze akarták rakni?
Fene tudja.
Mindenesetre 5 év alatt csak sikerült megszülniük egy fél órás korongot…
Mondjuk az előző opuszaik sem voltak hosszúk, és amúgy is a minőség, nem pedig a mennyiség a fontos!

De mivel elég szűkös a játékidő, remélem megbocsájtotok, ha én is rövidebbre fogom az ismertetőt.
A Metal Archives death metalként hivatkozik rájuk, míg ők magukat death’n’roll-ként határozzák meg facebook oldalukon. Legyen! Szimpla halálmetalnak semmiképp sem titulálnám őket.

A nyitó Graveyard zeneileg, és vokális téren is a death és a punkrock stílusjegyeit hordozza magán. Mint ahogy az ezt követő 9 szerzemény is. Érdekes módon olyan, mintha bizonyos gitárdallamokat szinte az összesbe belepréseltek volna, kisebb-nagyobb változtatással. Egyébként hallgatható lett a végeredmény, például a klipesített Hater se rossz, tördelt ritmusok ugyanúgy vannak benne, mint fogós gitármelódia.



Sőt, még meredek váltások is. Amik néhol jól tudnak esni, de esetükben inkább a kohézió hiányát érzem ezen megoldásokban. Egymás után pakolgattak témákat, amikből azt hitték majd összeáll 1-1 dal. Nem teljesen jöttek be a számításaik. Pedig önmagukban komolyan mondom, hogy egész jók az adott részek, csak annyira eklektikusan, ad hoc módon lettek összegyúrva, hogy az ember hamar elveszíti a fonalat. Vagyis a komponálás még nem az erősségük.
Zenélni hallhatóan tudnak, pofás ötletek is akadnak, mégsem tudom maradéktalanul élvezni az albumot. A vokál egyébként ritkán megy át igazán kemény hörgésbe. Szinte csak a Cyber Pervert-ben dominál a már-már grindos acsarkodás. Az alapvető „énekstílusra” nem tudok mit mondani. Se nem dallamos, se nem brutál extrém. Amolyan jellegtelen, morcos hadoválás. Nem zavaró, de mély benyomást sem tesz rám.


Kb. ugyanaz mondható el a komplett lemezre is. Simán elszólogat a háttérben, néha még föl is kapom a fejem 1-1 témánál, de igazság szerint nem lettem komoly élményekkel gazdagabb azáltal, hogy megismerhettem az Eufobia zenekart.

Depeche Mode Depeche Mode
március 25.