Húzós, lendületes dalok figyelnek az EP-n, mindenféle meglepetés nélkül. Gyanítom nem is állt szándékukban megreformálni a műfajt, csupán egy ütős korongot szerettek volna letenni az asztalra. Ez hellyel-közzel sikerült is nekik.
A bő egy perces hangulatos intro után rendesen a húrokba csapnak, a vokalista pedig megereszt egy jó pár másodperces ordítást. A la Anselmo. És igen, a zene a későbbiekben is hallhatóan táplálkozik a Pantera-féle metalból. A modern thrash-es témák és a southern-ös menetelések is Dimebag-éket idézik. Néhány szerzeményben meg Machine Head-es megoldásokba botolhatunk. De több neves amcsi thrash/groove bandát is megemlíthetnék párhuzamként, bár azt nem lehet a digókra fogni, hogy egyértelműen nyúlnának akármelyiktől is. A Deception kezdő riffje és a nóta úgy ánblokk még a Mudvayne dolgait is eszembe juttatta. De zeneileg a keményebb Godsmack dalokhoz is hasonlít.
Sőt, hogy kicsit hazabeszéljek, a Wackor-féle groove metal is ugyanazon tőről fakadónak tűnik. Bár Mikiék izgalmasabb, érdekesebb módon prezentálják muzsikájukat.
A Black Hole masszív középtempós, southern-ös döngölése, illetve az atmoszférikus, leállós középrész, az abból kibontakozó szóló, majd a nóta zárása igen erős! Pantera/Down rokon, de azzal együtt is ütős!
Az I Executor is bizonyítja, miszerint ügyes srácok a banda tagjai, de az a plusz fűszer, egyediség még hiányzik a zenéjükből, ami kiemelné őket a hasonszőrű csapatok tömegéből.
Összességében engem jól elszórakoztat ez a dalcsokor, szerintem van fantázia a Forklift Elevator-ban. Mondjuk a nevük nem tűnik 100%-osan jó választásnak…
Mindenesete kíváncsi vagyok a második nagylemezükre, az Erő már most velük van, ha egy kis szív, lélek, rafkó is társulna hozzá, akkor még sokra vihetnék!
Úgy legyen!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.